Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Komjáthy Miklós: A delegáció első ülésszaka és első elnöke
később is, vitára adott alkalmat a magyar delegációban. Ez pedig a közös miniszterek, ill. a közös minisztérium német neve. Amit a magyar törvény s a magyar alkotmányos szóhasználat közösnek mondott, azt az osztrák frazeológia birodalminak nevezte. Sőt Beustot az uralkodó birodalmi kancellárrá (Reichskanzler) nevezte ki. (Mint ismeretes, a magyarok tiltakozására, utóda Andrássy már „Minister des k.u.k. Hauses und des Äussern" kapta kinevezését. 34 ) Magyar, s nem csupán ellenzéki magyar, felfogás szerint a Reichsminister s a Reichskanzler kifejezésben igényjelelggel jutott kifejezésre a birodalmi gondolat, az egységes birodalom eszméje. Már a magyar delegáció negyedik ülésén, 1868. január 27-én Lipthay Béla báró azt is szóvá tette, hogy az osztrák közösügyi küldöttség magát a „birodalmi tanács" delegációjának nevezte. Nagyon helyesen mondta, hogy a „lajtáninneni tartományok diplomatikus neve még megállapítva nincs". Egyelőre a birodalmi tanács delegációja helyett „ö Felsége többi országai" bizottsága elnevezést ajánlotta. 3 '' A delegáció következő ülésében, január 29-én a Ghyczy Kálmán vezette ellenzéki képviselők egy csoportja interpellációt intézett a közös költségvetést előterjesztő közös minisztériumhoz. 3,1 Bár, mint az interpelláció megállapította, az előterjesztést a magyar delegációban „mint közös minisztérium" tette, de „Ö Felsége többi országainak delegációjához intézett előterjesztésében és egyéb, hivatalos nyilatkozataiban birodalmi miniszteri, birodalmi kancellári címekkel él, melyek törvényeink előtt ismeretlenek". Kifogásolta az interpelláció azt is, hogy „közös hadügyminiszter"-ről is beszélnek, holott az 1867: XII. tc. a közös minsizterek között ilyet nem nevezett meg. Hasonló jellegű, részben tartalmú interpellációt nyújtott be Kerkápoly Károly és néhány, Deák-párti elvbarátja is. 37 Ebben az elnevezésen túl azt is kérték, hogy a közös minisztérium gondoskodjék a közös minisztérium és a delegáció érintkezésének minél zavartalanabbá tételéről. Mindkét interpellációra a következő, hatodik ülésben, január 31-én felelt a közös minisztérium. 38 Jegyzékében a leghatározottabban visszautasította a feltevést, mintha az osztrák delegációval való érintkezése során használt „birodalmi" jelzővel magának a közös ügyeken túlterjedő hatáskört szándékozott volna igényelni. Kerkápolyéknak a delegáció és a minisztérium érintkezésének megkönnyítése tárgyában tett kérdésére azt válaszolta, hogy a közös minisztérium megalakulása óta mindent megtett, hogy „alkalmas egyéniségeket vehessen fel kebelébe", akiknek segítségével „közvetlen érintkezésbe léphessen a magyar országgyűlés delegációjával". Ghyczyéknek pedig a közös hadügyminiszteri állással kapcsolatos észrevételére azt felelte, hogy igaz, az 1867: XII. tc. világosan nem említi a közös hadügyminisztert, ám a törvénycikk 27. §-a félreérthetetlenül kimondta, hogy közös minisztériumot kell felállítani a valósággal közös ügyek intézésére. A XII. törvénycikk tehát közös hadügyminiszter kinevezését nem, hogy nem teszi lehetetlenné, hanem „szelleme egyenesen igényli azt". Kerkápoly és társai elfogadták a választ. Ghyczy pedig elvbarátai nevében is kijelentette, hogy később újra előveszik a kérdést, de csak érett megfontolás után, mert „a tárgynak nagy fontossága, a delegációk helyzetének újdonsága, jogainak korlátoltsága" ezt szükségessé teszi. 39 Még súlyosabb dolgot tett szóvá Tisza Kálmán 1868. márc. 6-án, a delegáció tizenharmadik ülésében. A külügyminisztérium, így az általa legutóbb kibocsátott piros könyvben is, olyan elnevezéseket és címzéseket használ, amilyenek „akkor voltak szokásban, midőn az alkotmányától teljesen megfosztott Magyarország megsemmisültnek s az egységes osztrák birodalomba beolvasztottnak
