Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Komjáthy Miklós: A delegáció első ülésszaka és első elnöke
zett törvény azonban sohasem készült cl. A delegátusokat megillette az interpelláció joga, amellyel már az első ülésszak folyamán is sűrűn éltek. A magyar törvény szerint az uralkodó a delegációkat évente lehetőleg felváltva Pesten, vagy Bécsben, vagy esetleg egyéb országai fővárosában hívhatja össze. 2 ' * Az uralkodó a delegációt első ülésszakára 1868. január 19-ére hívta össze Bécsbe. Egykorú, hivatalos nevén nevezve, ,,a közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött bizottság" elsőízben január 20-án ült össze. Mégpedig a volt magyar királyi udvari kancellária (jelenleg bécsi nagykövetségünk) Bankgasse-i épületében. 28 A Mailáth Antal gróf korelnöklete alatt tartott ülésen mindenekelőtt az országgyűlésen megválasztott delegátusok igazoltattak, majd kimondották - mégpedig Somssich Pál javaslatára -, hogy az ügyrend megállapítása előtt kerüljön sor az elnök s a többi tisztségviselő megválasztására. A január 21-i, második ülésen azután 50 szavazatból 44 szavazattal Somssich Pált választották meg a delegáció elnökévé. 29 (A következő, akire utána a legtöbb szavazat esett, Sennyey Pál volt 4 szavazattal.) Deák Ferenc még régebben egy alkalommal, amikor a delegációkról tárgyaltak s felvetődött a kérdés, ki legyen annak elnöke, azt mondta, a közösügyi bizottság nem jelentékeny institúció, bárki lehet annak elnöke. 30 Somssich Pál a kiegyezést előkészítő tárgyalásokban állandóan részt vett. Magatartását mindvégig alább idézett művecskéjében is félreérthetetlenül megnyilatkozó konzervatív konstitucionalizmus, a másokat soha sem sértő, még a más nézeten levőket is megbecsülő magatartás jellemezte. Nem tartozott soha az első vonalba, a legfontosabb kérdésekben, úgy tűnik, nem konzultált vele Deák, de személyével mindig számoltak, támogatására mindig számítottak. Lónyay írja naplójában, hogy amikor szóba került, kik legyenek a megalakuló niinisztérium tagjai, egyik este (1867. január 29-én) Deák „Somssichról is szólott, kit - mint mondta - nehéz lenne kihagyni". 31 Ügy tudjuk, túlzott aggályoskodása miatt mégis kihagyták. Ám ez és egyéb tulajdonságai alkalmassá tették egy még ki nem próbált, most alakuló, parlamentáris szerv vezetésére. Egyébként a magyar államférfiak a továbbiakban is mindent megtettek, hogy a delegáció ne tűnjék jelentős intézménynek, főképpen ahogy a magyar törvény is tilalmazta, törvényhozó testületnek, afféle centrális parlamentnek. Már a közösügyi bizottság első ülésszaka folyamán, de azután is, a kettős monarchia fennállásának egész évszázada alatt, nagyon ügyeltek arra, hogy a delegáció ne lépje túl a magyar törvényben megszabott eredeti feladatkörét, a közös költségvetés (budget) megszavazását. Csengery Antal volt az, aki már az előzetes tárgyalásokon óvott mindattól, ami a delegációkat parlamentpótló szerep látszatához juttatná. 32 Még Andrássyvai is szembeszállván, aki a delegációkkal érezhetően nem nagyon törődő Deák Ferencre hivatkozva, semmi jelentőséget nem tulajdonított annak - mint erről fentebb szó volt, miképp szülessék meg a végső döntés a küldöttségek közti véleményeltérés esetén, Csengery kivitte, hogy a két delegáció, a nemzetközi formák megtartásával, egymással írásban érintkezzék s csupán a legvégső esetben üljön össze együttes ülésre, akkor is mindössze szavazás céljából. Az együttes ülésen vitának, de még beszédnek sem lehet helye, nehogy a tanácskozás birodalmi parlament látszatát keltse. 33 Volt még egy problémacsoport, amely főképp eleintén, de alkalomadtán
