Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Komjáthy Miklós: A delegáció első ülésszaka és első elnöke

egyezési törvény, többek között, annak szolgált bizonyságául, hogy a Monarchia egységes államalakulat.

21 Az osztrák és a magyar államszemléletbeli különbség, egyébként, már a két törvény címében is kifejezésre jutott. A magyar 1867. évi XII. törvénycikk „a magyar korona országai és az Ö Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról" szólt, míg az osztrák 1867. december 21-i törvény tárgya „die allen Ländern der österreichischen Monarchie gemeinsamen Angelegenheiten und die Art ihrer Behandlung" (az osztrák Monarchia valamennyi országával közös ügyek és azok kezelésének módja) volt. íme, a magyar törvény két államkomplexus közös érdekű, az OiSZtrák törvény pedig (a még nevében is egységes osztrák Monarchia) valamennyi országával közös ügyek intézéséről beszélt.

22 Az osztrák államszemléletben a szorosabb kapcsolatot az egységes mcnarchia jelentette, míg az egyes részek (Ö Felsége többi országai) összefüggése, egymással való kapcsolata (mint mondjuk Vorarlbergé és a cseh királyságé) lazább volt. A magyar korona országai, tehát a Monarchia magyar fele önmagán belül volt egységesebb, nem bomlott olyan sok önálló Landtag-gal rendelkező tartományra. Meg kell jegyeznem, hogy a magyar álláspont élét, tehát a Monarchia dualisztikus jellegét nem tompította a tény, hogy két állam egymással szemben nem számított külföldnek. Osztrák és magyar felfogás szerint is külföld az, ami sem egyik, sem másik állam területéhez nem tartozik. Deák Ferencéknek a határozati párt örökébe lépő ellenzéke a kiegyezési tárgyalások folyamán nemcsak közös parlamentről, de még csak közös ügyeket intéző, közös miniszterekről sem akart hallani. (Mint alább, a delegáció első ülésszakának ismertetése során lesz róla szó, Tisza Kálmán és párthívei a delegációnak, miközben annak tárgyalásaiban résztvettek, még létét is kétségbe vonták.) Abban, hogy a magyar politikai közvéleménynek a Habsburg-országokkal és tartományokkal közösségre lépésétől idegenkedő része is végezetül megbarátkozott a kibontakozásnak ezzel a formájával, nem kis része volt Kossuth Lajos Dunakonföderációs terve indiszkréció folytán idő előtt nyilvánosságra jutásának, ill. e tervnek a tárgyalások kritikus szakában Zichy Antal által történt felelevenítésének is.

23 E terv szerint Magyarország államszövetségre lépne Romániával, Szerbiával és Horvátországgal s az esetleg még Szerbiához csatlakozó, más délszláv tartományokkal. Az államszövetségnek közös lenne külügye, hadügye, pénzügye, vámrendszere. A szövetségi államterület gazdasági közösséget alkotna. A törvényhozás funkcióját szövetségi. parlament látná el, a legfőbb végrehajtó hatalmat szövetségi tanács gyakorolná, amely, mint a parlament, felváltva üléseznék Pesten, Bukarestben, Belgrádban (vagy mint valaki gúnyosan nacionál-eufemizálva mondotta) Nádorfejérvárott és Zágrábban. A magyar közvélemény túlnyomó része elutasította a tervet,

2/1 amely különösképpen is világossá tette a szélsőséges Madarász Józsefnek a kiegyezéssel szemben emelt legfőbb kifogása (hogy ti. a 67-es bizottság közösügyi javaslata, amelyet ő birodalmi tannak nevezett, Magyarország szuverenitása legfenségesebb jogait, a kül-, had-, pénz- és külkereskedelem ügyeit a birodalomnak adja föl) tartalmatlanságát. Madarász szerint, akik az osztrák birodalmi tant elfogadják, föladják Magyarország önállását.

25 Azok előtt, akiké nézettel egybevetették Deák Ferencnek megfogalmazódóban levő, kiegyezési" javaslatát, a Béccsel való közösséget, az sokkal előnyösebbnek tűnt, mint a hatalomban Bukaresttel, Belgráddal és Zágrábbal való osztozkodás. Ahogy Zichy Antal mondta: „. . . Európának e pontján valóságos nagy-