Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Kanyar József: Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)

beszerzésre, a katalógusok és a kartonok beszerzésére, az olvasóterem berendezésére, az irodai eszközök és üzemeltetés költségeit magába foglaló dologi kiadásokra - ugyancsak minimális igénnyel - 62 000,- Ft-ot terveztem. E szerény költségvetési keret nem számolt a szakkönyvtár létezésével, miután annak leltárát és értéknyilvántartását a megye házgondnokának a gondjára szándékolta bízni. 1949-ben - történelme folyamán immár másodszor — nyílott lehetőség a megyeszékhelyi közkönyvtár végleges intézményesítésére. A Tanácsköztársaság forradalmi jelentőségű könyvtárpolitikája mintha - harminc év múltán - beérett volna Somogyban. A megyei könyvállomány, amely ekkor 16 939 kötetet számlált kb. 300 000 forint értékben - a gimnázium könyvtárával -, de anélkül is - biztos fundamentuma lehetett volna az új somogyi könyvtárnak. Régi anyagának bőséges kiegészítőjeként kínálkozott a kastélyokból beszállított családi könyvtárak több mint tízezer kötetes állománya. A volt Dunántúli Bank 10 000 kötetes állománya a két világháború közötti irodalom modern és jól válogatott műveivel pedig felbecsülhetetlen értékű frissítést jelentett a számára. Mindezekhez pluszként járultak volna hozzá a megszűnt egyesületek könyvtárai, amelyeknek az öszszevonásával valóban olyan kulturális tettet, olyan szellemi „földreformot" lehetett volna végrehajtani, amelyre a somogyi művelődéstörténetben eladdig nem volt példa. A tudományos és közművelődési célokat és feladatokat egyaránt szolgáló könyvtár megalapozásának tervei túljutottak a megye határain és a megye szándékáról az országos könyvtárügyi hatóságok is tudomást szereztek. Ennek következtében - még 1949-ben - az Országos Könyvtári Központ szakközegei a megye határozott kívánságára a helyszínen arról tájékozódtak: miképpen lehetne, Somogy megye székhelyének könyvtárügyét olyan színvonalra emelni, hogy az méltó legyen Kaposvárnak az ötéves terv keretében biztosított fontos és élvonalbeli szerepéhez? A szakemberek megállapították, hogy Kaposvár városának a múltban nem voltak jelentősebb kulturális intézményei. A vármegyének viszont évtizedes, sőt százados hagyományokkal bíró intézményei voltak. (Levéltár, könyvtár, kórház, múzeum.) így e felmérés ismét arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a tudományos kutatás céljait is szolgáló könyvtár gondviselője csak a vármegye lehet. Az Országos Könyvtári Központ egyetértett azzal a megyei tervvel, amely a régi vármegyei könyvtár csonka anyagára - amely fejlődésében lényegében a harmincas években megállott - akarta alapozni a volt Dunántúli Bank újabb és modernebb állományát. A banknak az államosítás (1948) után nem volt többé szívügye a könyvtár fenntartása s attól szívesen megszabadult volna. A megyei és a bankkönyvtár szerves összekapcsolásában rejlő nagy kulturális lehetőséget a megye alispánja: dr. Horváth János azonnal felismerte s hajlandónak is mutatkozott - mint ismeretes - a könyvtár átvételére. A megyének ezért a nagyvonalú és nagyjelentőségű kezdeményezésért az Országos Könyvtári Központ köszönetét is tolmácsolta. A magyar könyvtárügy irányító hatóságának az volt az elképzelése az új könyvtár elhelyezésére, hogy az ekkor már a múzeum helyiségeiben működő Körzeti Könyvtár az Országos Takarékpénztár fiókjának - a volt Dunántúli Bank - első emeleti könyvtári helyiségébe költözzék. A Körzeti Könyvtár felszabaduló helyiségeit a múzeum kapta volna meg s a megye- könyvtára pedig a múzeum tu-