Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Kanyar József: Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
lanjdonában lévő Bajcsy-Zsilinszky úti dr. Fekete Gyula-féle házban talált volna otthonra. A terv azonban csak részben valósult meg. A Körzeti Könyvtár valóban ki is költözött a múzeum helyiségeiből s a felszabaduló helyiségeket a múzeum el is foglalta, a megyei könyvtár azonban nem foglalhatta el a múzeum hagyatékát képező Fekete-féle házat. Sőt a Körzeti Könyvtár sem költözhetett a bankfiók volt könyvtári helyiségeibe, hanem a megyeházi főépület földszinti, s valamivel később pedig a könyvtár olvasótermében nyert ideiglenes és átmeneti hajlékot. A megye nem szűnt meg egy percig sem harcolni könyvtára ügyéért. Az Országos Könyvtári Központ e törekvéseket az alábbiakban támogatta a megye alispánjához küldött leiratában: „Alispán Elvtárs! Hivatalom kiküldöttei az elmúlt napokban tájékozódtak arról, miképpen lehetne Somogy megye székhelyének, Kaposvár thj. városnak könyvtárügyét olyan színvonalra fejleszteni, hogy az méltó legyen Kaposvárnak az ötéves terv keretében biztosított fontos, élvonalbeli szerepéhez. Kaposvár városának eddig nem voltak és most sincsenek jelentősebb kulturális intézményei. A vármegyének viszont évtizedes, sőt százados hagyományokkal bíró, tudományos intézményei vannak (levéltár, könyvtár, múzeum). Önként adódik tehát az az elgondolás, hogy a tudományos kutatás céljait szolgáló, csak az olvasók szűkebb körére számító könyvtár gondviselője a vármegye legyen. A vármegyének 1816 óta van, mint megállapítottuk, igen szép anyagot tartalmazó, nyilvános könyvtára. Ez a gyűjtemény fejlődésében a húszas évek alatt megállt. Csonka anyagát pompásan egészítené ki a volt Dunántúli Bank, illetve az ezt magába olvasztó és jelenleg a Pénzintézeti Központ vezetése alatt felszámoló Déldunántúli Bank könyvtára. A Banknak egész természetesen nem szívügye a könyvtár fenntartása s attól méltányos anyagi ellenszolgáltatás fejében szívesen szabadulna. Őszinte elégtétellel értesültem arról, hogy Alispán Elvtárs felismervén a megyei és a bankkönyvtár szerves összekapcsolásában rejlő nagy, kulturális lehetőségeket s azt, hogy az eképp egyesített könyvtár megfelelő revízió után alapja lehetne Somogy megye és Kaposvár város értelmisége kutatási céljait szolgáló tudományos könyvtárnak, hajlandó a vármegye tulajdonába átvenni a volt Dunántúli Bank könyvtárát. Legyen szabad egyúttal, mint a magyar könyvtárügyet irányító hivatal jelenlegi vezetőjének, köszönetemet kifejezni azért is, hogy Alispán elvtárs ígéretet tett a jelentőségében megnövekedő könyvtár méltó elhelyezésére. Kiküldötteim szerint legmegfelelőbbnek az a megoldás látszanék, hogy a körzeti népkönyvtár átköltözködnék a bankfiók I. emeletén felszabaduló helyiségekbe, a körzeti könyvtár által kiürítendő szobákat a vármegyei múzeum kapná meg, míg a megye könyvtára talán a múzeum tulajdonában lévő Bajcsy-Zsilinszky-úti dr. Fekete Gyula-féle házban találhatna otthonra. A dolgozók ilyetén elrendezésével Somogy vármegye komoly tudományos központot építhetne ki, amelynek keretén belül három meglevő intézménye sem akadályozná egymást fejlődésében, elhelyezésében, illetve terjeszkedésében. Alispán Elvtárssal egyidejűleg a könyvtárvizsgálat eredményéről s a felmerült tervekről értesítettem az Országos Takarékpénztár N. V-t is, kérve, hogy a továbbiak elintézése végett lépjen érintkezésbe Somogy vármegye vezetőségével. Budapest, 1949. november 17-én. Csömör Magda, sk., az Országos Könyvtári Központ ideiglenes vezetője." 64 t
