Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Kanyar József: Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
s attól az időtől kezdve már csak a levéltár helyiségeiben lehetett a helyben olvasóknak könyvhöz jutni. Az újonnan beszállított ömlesztett könyvtári anyag rendezésére s a könyvtár vezetésére - az idős főlevéltárnok tehermentesítésére tekintettel - a megye 1948. március i-én e sorok íróját alkalmazta. Becslés szerint ez idő tájt a megyei könyvtár anyaga már 4-5 000 kötettel gyarapodott. A kastélyokból jobbára idegen nyelvű irodalmi sorozatok - zömmel múlt századiak - kerültek be a könyvtárba. Az új könyvtáros egy év leforgása alatt a beszállított könyvanyag címfelvételezését munkaidejének egy részében elvégezte, munkaidejének második részét pedig levéltári munkájára fordította. 1949 elején a korábban már ,,B"-listázott és nyugdíjazott főlevéltárnok kettős arcú (levéltári és könyvtári) örökségét is magam vettem át. Még ezekben az években is igen tekintélyes mennyiségű könyvtári anyag felderítését és átvételét tudtam szorgalmazni (a gázlói Festetics, a nágocsi Zichy, a marcali Széchenyi/' 3 '' 3 a tabi Welsersheimb, a bálványosi Satzger családok könyvtárából), amelyeket az Országos Könyvtári Központ és a megye segítségével sikerült a könyvtár olvasótermében ömlesztve elhelyezni. A kb. 7-8 000 kötetet kitevő családi könyvtárakon kívül 1950. február 3-án az Állami Vállalatok Központi Nyugdíj Pénztárának tulajdonából használatra átvett a megye 9291 kötetből álló, igen értékes könyvállományt, amely a megszűnt Dunántúli Bank épületében volt elhelyezve, külön e célra igen ízlésesen berendezett olvasótermi bútorzattal s tölgyfaszekrény-sorozattal. E könyvanyagban foglalt helyet - mint már említettük - a Biczó Ferenc emlékkönyvtár is. A Dunántúli Bank könyvtárának anyagát pánikszerű gyorsasággal lakoltatta ki az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat kaposvári fiókjának főkönyvelője, úgy tekintvén az anyagra, mint a múlt terhes örökségére. A bank jószándékú takarítónője: Major Mária hozta a gyors döntés hírét hozzám, s mint főlevéltáros vettem rá a megye kitűnő alispánját: Horváth Jánost a könyvanyag átvételére. Ha jól emlékszem a megye eszmei értékben 100 Ft-ért vette meg a 9291 kötetes állományt, amelynek anyagát csatárláncolatban, 12 hivatalsegéddel, ruháskosarakban hordtuk át a bank épületéből a megyeházára s helyeztük ott el a földszinti portásfülkében, ömlesztett állapotban. Innen került át az anyag - később - a jelenlegi Tanácsház utcai KIOSZ épületébe. Miután a teljes elhagyatottság lett osztályrésze a későbbiekben is az értékes könyvállománynak, egy szép napon - már aligha tudnám megmondani, hogy mikor - megjelent Kaposvárott teherautóval a Pécsi Egyetemi Könyvtár és megpakolva távozott városunkból. Szerencsére még az elszállítás előtt sikerült Takáts Gyula múzeumigazgatónak és e sorok írójának kiegészíteni belőle intézményeik szakkönyvtári állományát. A KlOSZ-székházban visszamaradt könyvállomány még ezután is - évekig várt feldolgozásra, amelyet azóta az új gazda, a megyei könyvtár el is végzett, szervesen beépítve azt állományába. Ugyanezen év március 10-én az MDP megyei pártbizottságának tulajdonából is vett át 414 kötet könyvet a megye a könyvtár részére. E jelentős és értékben felbecsülhetetlen anyagátvétel után állítottam össze 1950-ben a könyvtár új költségvetésének tervezetét. Az új költségvetést egy főfoglalkozású könyvtáros és egy beosztott raktárkezelő alkalmazására alapoztam. A személyi kiadásokat szerényen évi 15 000,- Ft-ra terveztem. Az irodaberendezésre, a könyvtárszobák bepolcozására, az állománygyarapításra és folyóirat-
