Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Kanyar József: Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)

összegekre alapozták. (4. §) Kétféle tagsági díjról rendelkezett a szabályrendelet 5. paragrafusa. 1. Az alapító tagsági díj egyszer és mindenkorra 50 pengő volt. 2. Az évi tagsági díjat - évenként - az alispán állapította meg. A könyvtárat csak azok használhatták, akik tagsági díjaik befizetésével a látogató jegyet kiváltották. A könyvtár helyiségéül (6. §) egy nyilvános olvasótermet (a vármegyei főépület földszinti baloldali kistermét) és a levéltárban (alsó épület második emeletén) elhelyezett raktári termet jelölték meg. Az olvasóteremben lévő könyvanyagot (enciklopédiák, szótárak, lexikonok és egyéb „felvilágosító" könyvek) kézikönyvtári jelleggel ruházták fel (7. §). A könyvtár felügyelője és kezelője a „vármegye mindenkori főlevéltárnoka volt" (11. §), aki egy melléje beosztott könyvtári tisztviselővel (tiszteletdíja havi 100 pengőt nem haladhatta meg) végezte munkáját. A főlevéltárnok az ellenőrzésért és a felügyeletért külön munkadíjban: évi 600 pengőben részesült. A főlevéltárnok - felügyelői kötelességei közé tartozott r. az évi növedéknapló vezetése, 2. a félévenkénti jelentéstétel — közvetlenül az alispánnak - a könyvszaporulatról, 3. a könyvtár gyűjteményébe illő új művek megjelenésének a figyelemmel kísérése és azok megrendelésére való előterjesztés, 4. a könyvek beköttetéséről való gondoskodás, 5. a szak- és betűrendes katalógus vezetése, 6. az előírt nagyságú katalóguscédulák legépeltctése és 7. a katalóguscédulán a helyszám alatti rovatban a háromszámjegyes tizedes szakbeosztás feltüntetése (12. §). A katalogizálást az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ szabályzata alapján, a szakkatalógus osztályzást pedig a Fővárosi Könyvtár által kidolgozott decimális (Dewey) rendszerben végezték. A kölcsönzési naplót, az ügykezelési nyomtatványokat, a heti összesítő statisztikai kimutatásokat a beosztott könyvtári kezelő tisztviselő vezette, illetve állította össze. A megye új szabályrendelettel biztosított könyvtárába mindezek ellenére sem tudott teremtő és alkotó levegő költözni. A hézagos könyvtárforgalmi statisztikai adatok - legtöbbször a megyeházi tisztviselők hozzátartozói és ismerősei köréből kikerült olvasók és kölcsönzők szánalmasan gyér száma -, amelyeket már fentebb ismertettünk - is elégséges arra, hogy megállapíthassuk: a könyvtár nyilvánossá tétele ellenére sem tudott a székhely-város kulturális életében döntő tényezővé válni. A könyvtár - legfőbb fogyatékosságaként - azért nem válhatott a férfiaknak második „oskolájává" (Berzsenyi szavai), mivel a város dolgozó népe, különösen a város peremén épült munkásnegyedek lakói a legritkább esetben merték csak átlépni - legfeljebb idézésre - „A KÖZJÖNAK" címzett vármegyeház küszöbét, a benne épült olvasóteremét pedig soha. így a vármegyeházán elhelyezett, s könyvállományában frissnek, modernnek és haladónak nem mondható könyvtár nem válhatott egy közművelődési intézmény műhelyévé, miután igen jelentős volt már ekkor is a könyvtár állományában az eleve és méginkább az időközben elavult anyag, hiszen ami 1870-ben még érdekes és hasznos könyv volt, az már az 1930-as évekre elvesztette a jelentését és korszerűségét. Lényegében ebben az állapotában érte a könyvtárat a felszabadulás történelmi ténye. Két helyisége - változatlanul - két külön épületrészben volt. Az olvasóteremben - a Festetics családtól vásárolt könyvszekrényekben jobbadán a kézikönyvtár jellegű lexikális és enciklopédikus művek, továbbá egykorú irodalmi és történelmi sorozatok voltak találhatók, míg a levéltári és múzeumi alsóépület második emeletének egyik helyiségében a régebbi állomány került állványokra. Ebbe a raktárhelyiségbe gyűjtötték össze a megye területéről azokat a