Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

vonatkoztak. Az utolsó fejezetek pedig a gyermekek kötelességeire figyelmeztetnek. Látzai Szabó másik tankönyve az Erkölcsi olvasó könyvecske volt (Sárospatak, 1825). A 74 oldalas kis könyvecske olyan 42 példabeszédszerű kismesét tartalmazott, amelyeknek mindig gyermektulajdonságokat megtestesítő szereplői voltak-. (Ronda Peti, Gondos Márton, Sóhajtiné stb.) Itt említjük Győrben 1796-ban megjelent fordítását is: Keresztyén katechizmus a vallás rövid históriájával, némely hozzá alkalmaztatott ének-versekkel és szükséges könyörgésekkel együtt c. vallástani tankönyvet, amelyet Pápán 15 kr-ért árusítottak. 1796. március 2-án írt előszavában a kitűnő pedagógus „erkölcsi és szívet ébresztő versekkel" tarkítottan úgy fordította a katekizmust, hogy azokat „nemcsak az oskolamesterek, hanem az okosabb tanuló gyermekek is egész erejébe megérthessék". A nyelvi és az irodalmi tankönyvek sorában Szentgyörgyi István: Kisded magyar grammatika (Pozsony, 1797) 55 oldalas nyelvtanát kell említenünk, amely a tanulók hétköznapjaiból merítette úgyszólván minden példáját. Rajta kívül még Majoros András: Rövid magyar nyelvtudományát (Sárospatak, 1839) és magyar nyelvtanát (Sárospatak, 1848) említhetjük és Szálai Imrének A magyar nyelvtudomány rövid foglalatját a kisebb tanulók számára (Pest, 1828), amelyet - évente - újabb és újabb kiadások követtek. (1829, 1830, 1831, 1845, 1846.) A természettudományok reformkori térhódítását segítették elő Emődy István, Vadnay József és Gelei József egy-egy kötetes „Természeti históriá"-ja. Az állatok országát (Sárospatak, 1809, 1818) Emődy István írta. Az állatsereget hasznos és káros, hazai és idegen, szelíd és vad, nem káros és nem hasznos fajtákra osztottan mutatta be a tanulóknak. Különösképp sokat foglalkozott a tankönyvíró a háziállatok betegségeivel, azok gyógyítási módozataival. A szarvasmarha legfőbb betegségének a marhadögöt tartotta, amely ellen az állat elkülönítésével kellett védekezni, mondván, hogy „az istállót is jó ilyenkor tisztán tartani, ecettel, fenyőmaggal megfüstölni, a marha eledelét megsózni és az innivalójába gáliekő-spirituszt vagy ecetet elegyíteni". Az állati kártevők sorában olvashattunk a tankönyvben a Nyugat-Indiában pusztító „hajófuró fafurdants"-ról, a szemölcsevő szöcskének pedig a hasznáról s az egyik bogárfaj fogfájást enyhítő nedvéről. A legrészletesebben a jelentős háziállatokat: a szarvasmarhát, a sertést, a juhot, a baromfit, a méhet és a selyemhernyót tanította a tankönyv. Ez utóbbi tenyésztését részletezve, azzal a megjegyzéssel zárta mondanivalóját, hogy a „selyemmel való bánás" már nem tartozik a természeti história tárgykörébe. A természeti história második részét a plánták országa képezte, Vadnay József 208 oldalas munkája (Sárospatak, 1811). A Linnét is ismerő Vadnay a gyümölcsfák, a díszfák és a virágok tárgyalása után sokat foglalkozott a gabonák nemeivel, majd a szántás-vetés munkájával, a föld előkészítésével és a helyes vetéssel. Dicsérte az angolok mezőgazdaságát, akik kevesebb földön többet és jobbat termeltek háznépeik javára. A gabona kártevőinek (gombák, üszkök) külön fejezetet szentelt, az ellenük való védekezésre is utalva a kötetben. A természeti história ásványokról szóló harmadik részét Gelei József írta (Sárospatak, 1811). A számtan oktatás terén kiemelkedő és kisugárzó hatásuk volt a pataki kiváló matematikus professzoroknak. Különleges helyet foglalt el a tankönyvek