Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

babonás módra, tudatlanul bámulni. Előbb a levegő, a tűz és a világosság (a fény) fontosságáról tanított „a mai tudósok" (Kopernikusz) ismeretei szerint, akár atmoszféráról, akár pedig égitestekről is lett legyen szó bennük. (Az üstökösöket tudatlanságból tartják a nagy szerencsétlenségek postásainak!) A segédkönyv korszerű földleírása a föld öt tartományát mutatta be (Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália vagy Dél-India). Európában 14 országot sorolt fel, elsőként Magyarországot ismertette 11 oldalon, még a megyéket is felsorolva. A históriát, a nagy változásokat maguk után vonó történettudományt Krisztus születésével - két nagy időszakra osztotta. Végül a kitűnő és alapvető pedagógiai segédkönyvét a vallás ismertetésével zárta. A mezei gazdaságról szóló ismeretek tanítása már az I. Ratio educationis alapján is tantárgy volt az iskolákban, különösképp Révai Miklós: A mezei gazdaságok folytatásáról a magyar hazának nemzeti oskolai módjához alkalmazott tanulságok (Buda, 1781) című tankönyve alapján. Látzai Szabó József azonban ennél jóval többet és jóval korszerűbbet tanított már tankönyveiben. A „nyers termésekhez juttató emberi munkák" körébe sorolta tankönyvében a földmívelést, a kertmívelést, az erdei gazdaságot, a bányászatot, a baromfitartást, a vadászatot és a halászatot. Amit pedig közvetlenül a földmívelésről tanított, az aligha lehetett a korszerűség és a modernség híján: „Alkalmatos mezei gazda az, aki mindenféle földnemének erejét és természetét meg tudja különböztetni, ahhoz alkalmaztatja a szántásnak a számát, mélységét, idejét, módját és átaljában az egész földdel való bánást, a vetésnek és plántálásnak legfőbb idejét, a belevetni való magnak mennyiségét, azon földnek vastagságát és magosságát, amellyel magát bé kell fedni és azon nemét a veteményeknek, amely a földben legjobban tenyészik. Egy darab földjét sem hagyja pihenni, eleinte tsak apró darabokon tészen próbákat, úgy szedi össze tapasztalását és úgy intézi az egész mívelés munkáit." E tudomány körébe sorolta még a „Házi gazdaságra való oktatást" is, benne általános alapelveket tanítva a földműveseknek, a mesterembereknek és a kereskedőknek egyaránt. Tolna megye is ajánlotta - a reformkor harmadik évtizedében - népiskoláinak Csapó Dániel által szerkesztett Gazdasági ismeretek c. kézikönyvnek és Matuska Józsefnek: A selyembogarak táplálásáról írt hasznos könyvecskéjének a tanítását. Az idősebb tanulók részére - Dél-Somogyban - 1843-48 között a mezei gazdasági ismeretek tanát és a mezei rendőrségi „tudományt" ugyancsak a Hármas Kis Tükör alapján tanították. De más hasznos mezőgazdasági segédkönyv is forgott a jobb tanítók és tanulók, még a parasztemberek kezén is. A Magyar Gazdasági Egyesület azzal bocsátotta útjára (Buda, 1843, 1845) már második kiadásban a Gazdasági ismeretek c. kistükröt a falusi iskolák, számára, hogy az a mezőgazdasági ismeretek terjesztője legyen a szegényebb sorsú polgárok és azok fogékony, iskoláskorú gyermekei között. Mivel tudta az egyesület, hogy milyen nehéz feladat hazánkban a falusi iskolák számára mezőgazdaság-tudományi elemi tankönyveket készíteni, ezért e hiányosságon úgy kívánt segíteni, hogy három hazai szakember (Karika Pál, Szentmiklósy Sámuel és Tahy Emánuel) „koszorúzott pályamunkáiból" szerkesztetett Kecskeméty Csapó Dá-