Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században
mellel egy kiadványt, amelyet olvasókönyvként használtak - régiónkban is - a falusi népiskolákban. A földmívelésről, az állattartásról, a kertészetről, a selyemtenyésztésről és a belső gazdaságról (azaz a háztartásról) szóló kiadvány kérdés-feleletek formájában dolgozta fel a legfontosabb mezőgazdasági ismereteket, amelyeket a kötetben számtalan ábra és rajz tett szemléletessé. A korszerű mezőgazdasági ismeretek terjesztését mindig nagy buzgalommal végző Egyesület nagy szükségét és fontosságát érezte e kiadványának, hiszen a parasztasszonynak még mindig igen sok tennivaló nehezedett a vállára, akinek - a kiadvány szerint - 8 pontból állott a foglalatossága: i. tisztogatás, mosás, 2. kenyérsütés, főzés, 3. gyertyaöntés, szappanfőzés, 4. szövés, fonás, 5. ecetkészítés, 6. tehenek gondviselése, tejkezelés, 7. sertéshizlalás és 8. a baromfitartás. A háztáji gazdálkodásnak csaknem az egésze! Ugyancsak a népművelés hatékonyságára utalt a gazdaembernek a boldog élet eléréséhez vezető tízparancsa, amelyek között a gondos munka, a részegségtől való tartózkodás, az istenfélelem, a felebaráti szeretet s - főképp a könyvolvasás szerepelt. A másik pedagógiai segédkönyv Hübner János 1805-ben kiadott Bibliai históriája volt és Budán 1798-ban, a hazai nemzeti iskolák részére kiadott Ó és újtestamentumbeli történetek c. munka volt, valamint a Heidelbergi Káté. DélSomogyban a reformkor végén vallástanból Tóth Ferenc püspök katekizmusát, Hübner János Szent históriáját, Szent Dávid zsoltárait, Jean Frederic Osterwald Kis históriáját s különféle iskolai imádságokat, dicséreteket és udvariassági szabályokat - tanítottak. A korszak második évtizedében a tanítói kézikönyvek sorában már. megtaláltuk a somogyi egyházmegyékben az 1824-es kiadású Kis Tükröt is, amely előbb régiónként ismertette az országot (Duna-mellék, Dunántúl, Tisza-mellék, Tiszántúl), majd az ország igazgatását, polgári berendezkedéseit s végül a nemzet történelmét tárgyalta. Az 1826-ban kiadott ABC-könyvecske is megtalálható volt a Külső-somogyi Református Egyházmegye egy-két népiskolájában. Friedrich Adolf Diesterweg 1835-ben Essenben megjelent főmunkájának: Wegweiser zur Bildung für Lehrer und die Lehrer werden wollen-nek az útmutatója is Bányai Jakab fordította magyarra (Pest, 1840) - mindenkor hasznos kézikönyve volt a tanítóknak, miután az - pedagógiai elveiben - mindig arra törekedett, hogy széles látókörű tanítókat képezzen a népiskolák számára. De arról is beszélhetünk, hogy Kis Ferenc, háromszéki iskolafelügyclő 1820-ban a tanítók számára kiadott utasításával egybehangzóan: a mi régiónkban is a természetrajzi, a földrajzi és főképp a fizika tanítását azért tartották fontosnak, hogy általuk a babonás princípiumok és nézetek megszűnjenek a nép körében - mondván - „ismerjék meg: miből lesz az eső, jégeső, mennykő és hogy az aeri tűz nem lüdérc, a holdat nem a kutyák eszik meg és mikor a földingás vagyon, nem az óriások forgatják". 32
