Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)

A melaszt miként már említettük takarmányozásra használták, de ez a szeszgyártásnak is egyik keresett nyersanyaga volt. Melasszal keverve szinte valamennyi takarmányt hasznosítani lehetett, mivel az sok kálisót tartalmazott, ezért kálidús trágyát is eredményezett, amely a növénytermesztésnél igen fontos szerepet játszott. Meg kell említenünk még, hogy a cukorléből választották ki a szénsavas meszet, ismertebb nevén a szaturációiszapot is. Kitűnő trágya volt, ha kellő szakértelemmel alkalmazták. Ősszel, télen a földön elterítve átfagyott, tavasszal aztán beszántották, kiváltképpen a mészben szegény talajoknál használták fel. A répa végtermékét, a cukrot és a melléktermékeit - láthatóan - meglehetősen bonyolult folyamatok közepette állították elő. A gépek és a berendezések korszerűsítésével a répafeldolgozás technológiája évtizedek során egyre tökéletesebbé vált, következésképpen az előállított cukor minősége fokozatosan javult. A fejlődés a tekintetben is lemérhető, hogy a répa cukortartalmából egyre nagyobb százalékot tudtak kivonni. A gyárak termékeiket bel- és külföldön egyaránt a nagy- és a kiskereskedelem közvetítésével értékesítették, a haszon egy részét így a kereskedelem élvezte. A melléktermékeknél azonban már más volt a helyzet. A gyárak a közvetítő kereskedelem kiiktatásával értékesítették a melaszt, a friss és a szárított szeletet, valamint a mésziszapot is. A melléktermékek révén a gyárak jelentős haszonhoz jutottak, de azok a kritikus időszakokban a répatermesztés egyik fontos indukálói is voltak. 6. A répafeldolgozás és a cukorgyártás fontosabb adatai A cukorgyárakban - más jellegű ipari üzemektől eltérően - csupán az év kisebbik részében üzemeltek a kampányok idején, az év nagyobbik részében pedig a karbantartási és az előkészületi munkákat végezték. Ekkor javították ki a meghibásodott gépeket és egyéb berendezéseket is. A magyarországi cukorgyárakban a kampányok természetesen nem azonos időpontban kezdődtek. A gyárak a régiók természeti viszonyaihoz igazodva a számukra legkedvezőbb időpontban kezdték meg kampányaikat. A dél-magyarországi és az alföldi gyárak korábban, a felvidéki gyárak pedig két-három héttel később. A kampányok az időtartam tekintetében is eltérő képet mutattak, mivel azok többnyire a gyárak kapacitásától és a répakörzet nagyságától függtek. A kampánykezdés időpontját természetesen nem ötletszerűen állapították meg, hanem az évtizedes gyakorlati tapasztalatok alapján, mindenkor igazodva az évenkénti szélsőséges időjárási viszonyokhoz is. A Kaposvári Cukorgyárban az 1894-et követő évtizedben a kampányokat még szeptember első napjaiban kezdték, a századfordulótól azonban azok már többnyire a hónap közepére tolódtak. A harmincas évektől pedig szeptember utolsó napjaiban, illetőleg október első hetében kezdődött meg a gyár üzemel

1 tetése. Az első évtizedekben a gyárnak még viszonylag szűk kapacitása volt, így a nagy mennyiségű répa feldolgozása három-négy hónapig is eltartott, nem ritkán december végéig, esetenként pedig január közepéig is elhúzódott. A gyárnak a többhónapos üzemeltetése azonban bizonyos veszélyeket rejtett magában és hátrányos következményekkel is járt. A korai kampány kezdésénél a répa még