Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)

vonzereje következtében a cukorral egyesült meszet újból elvonta, azt szénsavas mésszé változtatta. Azonban a mész még tartalmazta azokat a „nemcukor anyagokat", amelyek a cukor kijegecedését akadályozták. Ezeket az anyagokat azonban nem lehetett teljes mértékben kivonni a léből. Az első telítés - saturálás - alkalmából addig érintkezett a szénsav a lével, amíg annak lúgossága megfelelővé nem vált. Ekkor a telítőből azt lebocsátották, 3-4 atmoszféra nyomással szivattyú segítségével szűrőkön keresztül nyomták, amelyek a kiválasztott szénsavas meszet felfogták. Az első szűrésből már világossárga színű - meglehetősen tiszta - lé került ki. Ezt a levet újból mésztejjel keverték, ezúttal 1/4% meszet adtak hozzá, amit újból kiválasztottak szénsavval 0,04% lúgosságig, majd megszűrték és a folyamatot harmadszor is megismételték, ekkor a levet először szénsavval, később pedig kénsavval kezelték, és 0,01% lúgosságig telítették. E munkafolyamatnál elsősorban arra kellett ügyelni, hogy a lé alkalikus hatását megőrizze, mivel ellenkező esetben a cukor könnyen savanyú erjedésbe ment át. A lé tisztításához szükséges meszet és szénsavat a cukorgyárak maguk állították elő, szénsavas meszet égettek ki, így nyerték az égetett meszet, amelyet 18-20 sűrűségi fokra oltottak, és így használták fel. A mészkő kiégetése során nyert szénsavat pedig a telítésnél használták fel. Mivel mind a meszet, mind pedig a szénsavat csak tiszta állapotban használhatták az égetésnél, csak a legjobb minőségű pirszénnel dolgozhattak. A szükséges kénsavat részben a kén elégetésével nyerték, de a kereskedelemben kapható sűrített kénsavat is felhasználták. Ezt követően a már háromszor mésszel kevert, szaturált és szűrt levet az elpároló készülékekbe juttatták. Az első sűrítés többnyire négy szakaszra oszlott, miközben a lé átfolyt az elpároló edényeken, azt többször szűrték azzal a szándékkal, hogy az előző szűrésekből még visszamaradt tisztátalan anyagokat eltávolítsák. Az első befőző készüléket a gépektől nyert fáradt gőzzel fűtötték 104106 C fokig. Az itt fejlődő gőzöket a többi készülék fűtésére használták fel. Az elpárolgás gyorsítása érdekében a harmadik és a negyedik fűtőtestből a levegőt állandóan szivattyúzták, mégpedig azért, hogy a lé - a légüres térben - a viszonylag alacsonyabb hőfoknál is gyorsan párologjon. A negyedik fűtőtestben a levet 30 sűrűségi fokig főzték, ez az úgynevezett vastagié még egy utolsó szűrésen ment keresztül, majd onnan a vacuumkészülékbe került, ahol addig főzték, amíg abból a cukorjegecek kiváltak. A vacuumkészülékben azonban sohasem jegecesedett ki a lé egész cukortartalma, mivel abban sűrű szirup is volt. Ezt a keveréket nevezték kötőanyagnak, amelyet a keverőkbe juttattak, onnan pedig a centrifugális gépekbe eresztették le. Ezek dobalakú készülékek voltak, oldalukat finom sodronyszita képezte - percenként 800 fordulattal forogtak. A töltőanyagot a dobokba öntötték, amely a centrifugális erő hatására annak oldalához tapadt. Ugyanez az erő a cukorjegecek között lévő szirupot a szitán keresztülröpítette, a jegecek pedig a dobban maradtak. így a cukor a sziruptól megszabadult, de ennek a sárgásszínű ragadós cukornak még szirup szaga és íze volt. A jegecek felülete ugyanis vékony szirupréteggel volt bevonva. Éppen ezért ezt a nyerscukrot telített cukoroldattal ismét péppé keverték és a centrifugális gépekben ugyanolyan eljárást alkalmaztak, mint előzőleg, de ez alkalommal száraz gőzt bocsátottak a centrifugákba, ami a jegecek felületéről eltávolította a még ott lévő szirupréteget. Ré-