Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)
cukorrépát termesztettek, 1943-ban a nagyobb területnek megfelelően kellett szerződniük. A rendelet értelmében kihágást követ el, aki azt megszegi és ezért hat hónapig terjedhető börtönbüntetésre ítélhető.' 18 Természetesen ilyen körülmények közepette a cukorgyárak mind több engedményre kényszerültek. A termelők és a gyárak érdekvédelmi szervei, a COSZ és a Cukorgyáfosok Országos Egyesülete - COE - T944. február 10-én - érdekeit egyeztetve - megállapodtak abban, hogy 10%-os termelési jutalomban részesítik mindazokat, akik az évben önként jelentkeznek termelésre, továbbá azokat is, akik a részükre előírt, a kötelező területen felül termesztenek cukorrépát. A vizsgált időszakban a szerződtetések és a cukorrépatermesztés tekintetében két egymástól élesen elkülönülő korszakot tapinthatunk ki. Nevezetesen a nagy gazdasági világválságot és az azt követő lassú növekedést, valamint a II. világháború majd félévtizedes időszakát. Az első korszakban a 30-as évek utolsó harmadáig cukorrépatermesztők kiszolgáltatottsága volt a jellemző, a későbbiekben ugyan ellentétes tendencia érvényesült a cukorgyárak részéről, de a termelőknek olyan objektív nehézségekkel kellett szembenézniük, amelyek számukra megnehezítették, nem egy esetben pedig lehetetlenné tették a cukorrépatermesztés kiszélesítését. így a kormányzat kénytelen volt a hadigazdálkodás sajátos módszereit alkalmazni, törvényerejű rendeletekkel igyekezett egyensúlyt teremteni a kereslet és a kínálat között. b) A cukorrépatermesztés főbb adatai a gyár vonzáskörzetében A cukorrépa termesztésével kapcsolatosan a fontosabb adatokat - megyénként - táblázatos kimutatásokban elkészítettük, amelyeket az alábbiakban részletesen is ismertetünk. 31 ' (1-7-es számú táblázatok.) Vizsgálódásunk középpontjába a területi változásokat, valamint a hektáronkénti átlagtermések ingadozását állítottuk. Az adatok alapján megállapíthattuk, hogy 1929-1944 között az előbbiekben már érintett országos, sőt azon túlmutató európai tendenciák e régióiban is érvényesültek, azonban bizonyos helyi sajátoságok is mutatkoztak. A répaterület csökkenését főképpen Bács-Bodrog megyében érzékelhettük - érthetően -, mivel a gyár a dekonjunkturális időszakban elsősorban a távolabbi területektől igyekezett megszabadulni. Egyébként is itt mindig nagyobb volt a gyár kockázata, de a bácskai községekben a kistermelők százait szerződtetni sem jelentett kevés gondot. A répaátvevők alkalmazása, a szekérhídmérlcgek felállítása, a vetőgépek kölcsönzése a gyárnak nem kevés pénzébe, de talán még több fáradtságába került. Ez a magyarázata a minimálisra zsugorodott répaterületeknek, e tekintetben változást majd csak a háború idején láthatunk, amikoris a megváltozott körülmények lehetővé, sőt bizonyos fokig kényszerítővé is tették a cukorgyáraknak a vonzáskörzeteik kitágítását. Délkelet-Dunántúlon - a régió megyéiben - a répaterületek csökkenése és változása tekintetében lényegesebb eltérések nem mutatkoztak. Ha azonban e kérdést árnyaltabban is áttekintjük, akkor szembetűnik, hogy a területi csökkenés a MIR béruradalmában a legkevésbé, Baranya megyében pedig - Bácskától eltekintve - leginkább érvényesült. A répaterület megyénkénti részesedését százalékos arányban is feltüntettük, amelyek a területek csökkenésével, általában annak változásával szükségképpen módosultak. Ez ideig azt tapasztaltuk, hogy Somogy a cukorrépatermesztés tekintetében kezdettől fogva meghatározó szerepet játszott, főképpen a válságos és a kritikus idősza-
