Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

sét azonban elértek. A kihallgatottak egyike, Faulstich, az esetleges következmé­nyektől aggódó levélben tudatta a berlini Külügyi Hivatalt az egész vezetőségre kiterjedő kihallgatásokról, melyek egyidejűsége és egyöntetűsége is arra utalt, hogy felsőbb helyről kapott utasításra egységesen jártak cl velük szemben. Faulstich úgy vélte, hogy Gratznak a Kameradschaft elleni akciójáról van szó,'''' Mackensen követ azonban a Külügyi Hivatal felszólítására azon véleményének adott kifeje­zést, hogy a Faulstich levelében feltételezett felsőbb utasítás Kozma belügyminisz­tertől származik, aki nyilvánvaló ellentétben az ő szellemi jelentőségével és ál­lamférfiúi adottságaival, meglepő rövidlátást tanúsít a német kisebbség ügyében, és azzal szemben egyre élesebb magatartást vesz fel. Nem hiszi, hogy Gratz keze benne lenne a dologban: Gratz őszintén törekszik a népcsoport egységének a hely­reállítására, és ilyen eszközöket nem alkalmaz a Kameradschafttal szemben/" A német sajtó természetesen mélyen hallgatott arról, hogy a Volksdeutsche Kameradschaft teljes vezetőségét kihallgatták, mégpedig németországi kapcsola­taikra és a Németországból kapott pénztámogatásra vonatkozóan; csupán azt az egyetlen esetet tárgyalta óriási felháborodással, hogy kihallgatása során Heinrich Mühlt bántalmazták. A német sajtó szerint Mühlt azért idézték be a bonyhádi csendőrőrszobára, mert panaszt tett a lakása ablakait beverő diákok ellen, ott azután a csendőrök őt verték össze, mint sváb disznót, pángermánt, Hitler-bandi­tát. „Erről a gyalázatról az egész világ németségének értesülnie kell!" - írták a német lapok.'' 8 A Mühlt megpofozó bonyhádi csendőrök ellen Kozma belügymi­niszter eljárást indíttatott/' 9 A megegyezés k'dátástalansága; a Kameradschaft kiszorítása a legális kisebbségi szervezetből A képviselőházban június folyamán további felszólalások foglalkoztak a magyarországi német kisebbség kérdésével. Pintér László kormánypárti pap-kép­viselő, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület Gratz-féle vezetőségé­nek ismert tagja, arra mutatott rá június 6-án, hogy a kisantant-államok kormá­nyai azért kedveznek csupán a német kisebbségnek, hogy azt a magyarral szem­ben kijátsszák és a kisebbségi egységfront kialakulását ily módon meggátolják. Ezzel szemben a magyar kormány nemzetiségpolitikáját az a belátás vezérli, hogy a Kárpát-medence népei újból magyar uralom alatti egyesítése csak ezen az úton érhető el. Ez persze nem egykönnyen fogadható el azok számára, akik túlságo­san beleringatták magukat az „egy nyelv és egy nemzet" álmába - mondotta Pintér. Nem tesz azonban jó szolgálatot az ügynek az a magyar, aki a névmagya­rosítást erőlteti, az iskolarendelet végrehajtásának gáncsot vet, de azok a német kisebbségi politikusok sem, akik most radikális igényekkel állva elő, támadják a rendeletet, amely az egységesen vegyes tannyelvű iskolatípus bevezetésével mind a magyar álláspontnak, mind a kisebbségi igényeknek igyekszik megfelelni. Külön szólt a német községek papjaihoz: legyenek lelkes magyarok, de ne féljenek a nép anyanyelvétől: erre kötelezi őket a nemzet érdeke, a kereszténység tradíciói, és papi esküjük. Kérte a magyar társadalmat, ne bélyegezze mindjárt pángermán­nak az anyanyelvéhez ragaszkodó sváb parasztot. Joga van ragaszkodnia anya­nyelvéhez, de kötelessége kiállni „az integer és egységes nemzeti magyar gon­dolat mellett." Elismerte: féltő gonddal kell őrködni a magyarság és a magyar-

Next

/
Thumbnails
Contents