Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

forrásból fizetik, a lapot milyen címekre küldik szét. A pécsi Dunántúl-nyomdá­ban megjelenő lap kiadójaként szereplő, s újabban a magyarországi németség ve­zére gyanánt fellépő Richard Huss debreceni egyetemi tanár kihallgatására a deb­receni rendőrhatóság illetékes. Azon túl, hogy a lap költségeit miből fedezi, ki­hallgatandó arra nézve is, hogy 1931. január i-től kezdődőleg hányszor volt a német birodalomban, kikkel, mikor és mi célból érintkezett. Végül megkérde­zendő, hogy az azelőtt Budapesten megjelenő Sonntagsblatt című lap rendelke­zésére állott gépkocsi miképpen került az ő használatába, és az ő tulajdona-e. Kitől, mennyiért, mikor vette. Egyidejűleg kell az illetékes rendőrhatóságok elé idézni kihallgatásra a hazai német radikális mozgalom többi vidéki vezető egyé­niségét: Ägidius Faulstich németbolyi, Heinrich Mühl bonyhádi orvost, Georg Hornung pécsi, Konrad Mischung mohácsi ügyvédet. A kihallgatások figyelmez­tető jellegűek legyenek, s ne keltsék azt a benyomást, hogy bűnvádi eljárás in­dítását készítik elő. A kívánt intézkedések másik csoportja a német falvakban a nemzetiségi mozgalom szempontjából tapasztalható helyzet állandó megfigyelésére és rend­szeres jelentésére vonatkozik. A járási főszolgabírók jelentései alapján a főispá­nok havonta összesítő jelentést készítsenek a belügyminiszter részére megyéjük nemzetiségi mozgalmairól. Nemkívánatos nemzetiségi agitáció meggátlására az illetékes közigazgatási hatóságok figyeljék és jelentsék, hogy Németországból kik­nek a címére milyen sajtótermékek érkeznek; állapítsák meg továbbá, hogy a német lakosok közül kik, hol és mi célból tartózkodnak külföldön. Ha ezek kö­zül valaki visszatér, azonnal ki kell hallgatni, hogy hol tartózkodott, mit csinált, kikkel érintkezett és külföldi tartózkodásának költségeit ki fedezte. A német községekben „német ügyben" akár csoportosan megjelenő, akár magánházaknál egyéni beszélgetéseket folytató idegeneket minden esetben ki kell hallgatni a köz­ségben tartózkodásuk céljáról és körülményeiről, s az illetőket a községből azon­nal ki kell utasítani. A helyi hatóságoknak feladatuk, hogy terjesszék a tanítók és lelkészek útján is a hazai németség körében : a magyar kormány nekik a leg­teljesebb jogegyenlőséget és szabadságot biztosítja, kisebbségi kulturális kívánsá­gaikat messzemenő módon kielégíti, de kérlelhetetlenül fellép azokkal szemben, akik a magyar nemzet, vagy a magyar állam integritását és szilárdságát közvet­lenül vagy közvetve veszélyeztetik. 31 Kozma belügyminiszter egyetértett a miniszterelnökségi átiratban szerep­lő javaslatokkal, amelyekről Pataky különben is tárgyalt vele. Miután Kánya kül­ügyminiszter április 18-án Mackensen követtel érzékeltette a kormány aggodal­mait amiatt, hogy „a magyarországi német kisebbségeknek bujtogatása most sem szűnt meg", 3- Kozma április 25-én megtartotta azt a bizalmas értekezletet, ame­lyen a főispánokat tájékoztatta teendőikről, majd 27-én Ferenczy Tibor és Éliássy Sándor budapesti és vidéki rendőrfőkapitányok, Hetényi Imre főkapitányhelyet­tes, a budapesti rendőrfőkapitányság politikai osztályának vezetője kapták meg utasításaikat, a belügyi államtitkárok jelenlétében. 33 Az elhatározott rendőrségi intézkedések megtétele mégis némi halasztást szenvedett arra való tekintettel, hogy ekkor folyt a magyar-német kulturális egyezmény előkészítése. Német részről arra törekedtek, hogy az egyezmény a ma­gyarországi német kisebbség kulturális kérdéseire is kiterjeszkedjék, ezzel szem­ben a magyar álláspont változatlanul az volt, hogy a német kisebbség kérdése minden vonatkozásában belügy, tehát nem lehet államközi egyezmény tárgya. 34

Next

/
Thumbnails
Contents