Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)
tek vád tárgyává, a külső erőkre támaszkodó, a magyarsággal való harmonikus együttélést megzavaró radikális nemzetiségi agitáció, amit Gratz maga sem tartott megtűrhetőnek; ez ellen jogosnak tartotta szigorú bírósági eljárás alkalmazását, s legutóbb is kijelentette a vele tárgyaló Hussnak: bíróság elé állíttatja a Kameradschaft tagjait, ha nem adnak nyilatkozatot arról, hogy külföldről többé sem pénzt, sem instrukciókat nem fogadnak el. 12 „A pénzünk hamarosan elfogy. Minden pillanatban megtorpedózhatják hajócskánkat. Minden kintről függ" - írta Bäsch, miközben egyre hangoztatta a Volksdeutsche Kameradschaft tántoríthatatlan hűségét Berlinhez: „Nem tudom, mi következik most, de egyre mérget veszek: egyetlen áruló sem lesz sorainkban!" A külső anyagi és morális segítség késlekedése és esetleges elmaradása egzisztenciájukban fenyegeti azokat, akik életüket, mint Bäsch, a magyarországi német újjászületés ügyének szentelték: „Keserű tehetetlenül nézni, mint vesznek körül mindent a hullámok, és a víz egyre magasabbra emelkedik. Évek fognak most veszendőbe menni; Ínséget, talán nyomort, és kevés reményt fognak jelenteni ezek az évek nekünk, hűségeseknek. Az idő igazolni fog minket. Tudjátok, hogy én mit veszítek? Művem, életem értelme összeomlik. Tudjátok mit jelent ez?" 1 ' 5 Amikor pedig hírét vette Bäsch a Kameradschaftot „halálosan sújtó" magyar minisztertanácsi határozatnak, mely szerint a külföldi pénztámogatást megtűrni nem lehet, figyelmeztette Berlint: ha most enged, nem lehet többé határt szabni a magyar tigris étvágyának: „amire itt régóta készülnek, most végrehajtják". Meg van győződve arról, hogy Németországban nem tudják, nem értik, miről van szó valójában; éppen ezért „katasztrofális szinte, hogy a népinémet csoportnak nincs meg a szükséges kapcsolata kint az illetékes helyekkel". Bár dr. Stefan Steyer révén a Kameradschaft már közvetlenül is informálta azokat, Bäsch e kapcsolatnak a németországi „illetékes helyek" részéről való bizonyos elismertetését szorgalmazta. Hangot adott a Kameradschaft azon aggályának, hogy a német kormány - jelenlegi helyzetében - nem fog kellő határozottsággal fellépni a népinémet szempontból végzetesnek ítélt magyar törekvésekkel szemben: „A még kemény előharcosok nem tudnak itt szabadulni attól a lidércnyomástól, hogy az anyaországnak ez idő szerint szolgálatkészen helyeselnie kell a hatalom megsemmisítő harcát Magyarországon. Ha a magyar kormány abban a helyzetben lesz, hogy most kercsztülviheti ezen akaratát anélkül, hogy külpolitikai ellenállásba ütköznék, úgy egy-két éven belül valószínűleg kiirtja még a csíráját is az újjászületésnek". 14 A magyar kormány legjelentősebb gesztusnak szánt lépése az új kisebbségi iskolarendelet kibocsátása volt 1935 karácsonya előtt. A németországi napiés hetisajtó kedvezően fogadta: a jó atmoszféra legalább ugyanannyira német érdek is volt a Pataky-Roediger eszmecsere berlini folytatása küszöbén. Csak a VDA ausztriai szervezetéhez közelálló Wiener Neueste Nachrichten Günther Berkától származó cikke tartalmazott bíráló észrevételeket és hangoztatott kételyeket. A magyar sajtóban megjelent cikkek természetesen a rendelet méltatásával foglalkoztak; Gratz fejtegetései a Pester Lloydban kifejezetten a külföldnek, s elsősorban a német közvéleménynek szóltak. 15 Bäsch sietett figyelmeztetni Berlint: „Az iskolarendelet csak amolyan szemfényvesztés !" 16 Azon a beszélgetésen, amelyet a magyar miniszterelnök 1936. január 22-én folytatott a budapesti német követtel, Mackensen úgy vélekedett az új kisebbségi iskolarendeletről, hogy „megvannak benne az örvendetes fejlődés csírái,
