Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

HARC A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM KÜLFÖLDRŐL TÁMOGATOTT NÁCI IRÁNYZATA ELLEN (1935-1936) Második rész TILKOVSZKY LÓRÁNT Kussbach lemondása. Az ü) iskolarendelet visszhangja Mint a Sonntagsblatt 1936. január 5-i száma hírül adta, Kussbach lemondott a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület ügyvezető alelnöki tisztségéről; teendőit január i-től ideiglenesen Gratz Gusztáv, az egyesület elnöke végzi.

1 A Volksdeutsche Kameradschaft elutasító magatartását Kussbach személyével szemben a Németországból történő finanszírozást bizonyító listák magyar kézre juttatása után már valamennyi birodalmi „illetékes hely" egyértelműen és végérvényesen magáévá tette; a magyar kormánnyal ismételten érzékeltették, hogy a kibontakozás útját egyedül abban látnák, ha Kussbach távoznék, s helyére Huss kerülne. Ugyanakkor Kussbach fokozatos eltávolodása radikális harcostársaitól, közeledése Gratzhoz és a magyar kormányhoz, s végül az a szolgálata, amit az ellene fordult Volksdeutsche Kameradschaft németországi finanszírozását cáfolhatatlanul bizonyító dokumentumok átadásával tett, nem volt elégséges ahhoz, hogy feledtesse: nemrég még maga is a radikális szárny egyik vezéralakja volt, s Bleyer halála után éppen az ő személyében összpontosult azon németországi körök bizalma, amelyek a magyarországi németség mozgalmát titokban pénzzel és instrukciókkal támogatták. Kussbach a Volksdeutsche Kameradschafttal és németországi támogatóival összekülönbözve, olyasmit leplezett le, amiben korábban saját magának is elsőrendű volt a felelőssége.

2 A magyar kormány nemcsak azért nem honorálhatta Kussbach szolgálatait, mert ez a kisebbségi kérdésről Berlinben hamarosan tovább folytatandó Pataky-Roediger eszmecsere, illetve az egyesületen belüli súlyos ellentétek megoldásáról idehaza folyó Gratz-Huss-féle tárgyalások szempontjából eleve áthidalhatatlan nehézséget okozott volna, hanem a magyar közvéleményre való tekintettel sem tehette ezt. A Kussbachról, mint pángermán agitátorról kialakult kép semmit sem változott, sőt csak erősödött a Bäsch nemzetgyalázási perének 1934. évi első fokú tárgyalásán ellátott védőügyvédi szerepe, majd az 1935. évi választások során a soroksári kerületben kifejtett agitációja révén. Hozzájárult továbbá Kussbach megítéléséhez az a per is, amelyet Bleyer halála után az elhunyt emlékének sajtó útján elkövetett megsértése címén a család nevében indított Méhely Lajos ellen, s amelynek utolsó tárgyalásaira 1935. novemberében és decemberében, tehát akkor került sor, amikor Kussbach viszonya Franz Bleyerrel, az el-