Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)
hunyt vezér fiával már megromlott amiatt, hogy a Sonntagsblattot hajlandó lett volna a Volksdeutsche Kameradschaft kezére játszani. A közvélemény azonban erről mit sem tudott; továbbra is csak azt látta, hogy Kussbach védelmezi Jakob Bleyer szerepét, amelyről nem alaptalanul vélekedtek úgy, hogy egyenes és szerves előzménye volt a Basch-féle mai irányzatnak. A bíróság e perben 1935. december 22-én meghozott ítélete, amely Méhelyt felmentette, közvetve teljesen egyértelmű volt Kussbach elmarasztalásával. 0 ' A soviniszta magyar fajvédő Méhely győzelme, akit a Turul Bajtársi Szövetséghez tartozó szélsőjobboldali fiatalok zajos tüntetéssel ünnepeltek, persze aggállyal töltötte el azokat, akiknek ugyan már Bleyer irányzatával is problémáik voltak, radikális követőivel pedig különösen élesen szembenálltak, de a jogos német kisebbségi igényeket is méltán félthették Méhelynek a közvéleményre gyakorolt hatásától. Ez a meggondolás magyarázta Steuer György Bleyer szerepét ezúttal - meglepetésre - méltányló szavait a bíróság általi meghallgatás során, és Gratz cikkét a Neues Sonntagsblattban, mely szerint Bleyer hazafiságát, minthogy közelről és jól ismerte őt, maga is tanúsíthatja. Gratz fátyolt borított a német népközösség gondolata és az abból fakadó kisebbségi taktika miatt Bleyerrel fennállott ellentéteire, és maga is a jogos nemzetiségi igényekért lojális úton síkra szálló Bleyer portréját propagálta. Csak így tüntethette fel saját irányzatát Bleyer szelleme örökösének. Erre pedig taktikailag óhatatlanul szüksége volt, hogy megakadályozhassa a Basch-Huss-irányzat részéről Bleyer kisajátítását, s ezzel a „volksdeutsch" értelemben német öntudatúak elkülönülését a magyarérzelmű németektől, akiknek törekvéseit a Volksdeutsche Kameradschaft nem is hajlandó elismerni német törekvéseknek. A magyar sajtó azonban, így különösen a liberális Esti Kurír, amely cikksorozatban foglalkozott a magyarországi pángermán agitációval, Apponyi György gróf egy cikke révén külön is felhívta a figyelmet árra, hogy ez az agitáció, mint már Bleyer idejében, a német népközösség magyar szempontból elfogadhatatlan gondolata jegyében folyik.'' Kussbach lemondása a német és magyar részről egyaránt tapasztalt elutasítás, teljes talajvesztettség következménye volt. A magyar kormány, jóllehet Kussbach nagy szolgálatot tett neki a németországi pénzek folyósítását bizonyító okmányok kiszolgáltatásával, hiszen mind a Volksdeutsche Kameradschafttal, mind az azt támogató német politikával szemben fegyverül használhatta e bizonyítékokat, nem habozott elejteni őt, mint minden irányban ellenszenves, sőt gyűlölt személyt, mint a kisebbségi kérdésben való államközi megegyezés, s a hazai német mozgalom teljes szakadással fenyegető válságából való kibontakozás tekintetében egyaránt akadályt jelentő tényezőt. Baschék számítása tehát ennyiben bevált, arról viszont a magyar kormány hallani sem akart, hogy Huss lépjen Kussbach helyére. Bäsch úgy értesült, hogy Georg Stumpf ügyvezető alelnökké, Ludwig Leber főtitkárrá választatásának gondolata merült fel. 5 Stumpf ott szerepelt ugyan a Kameradschaft Kussbachot elutasító 1935 augusztusi nyilatkozata aláírói közt, mégis meghökkentő volt esetleges számításba vétele arra a posztra, amelyet a Kameradschaft Hussnak igényelt; Leber viszont kifejezetten a Gratz-féle irányzathoz csatlakozott és aktívan a Kameradschaft ellen dolgozott. Az Árpád Török felfogását képviselő soproni német lap, az Ödenburger Zeitung újévi száma mindenesetre arra figyelmeztetett, hogy a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület nem nélkülözheti azt az „árnyalatot", amelyet Bäsch és csoportja jelent; a magyar sajtóban Milotay István lapja, az Üj Magyarság hangoztatta,
