Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)
Ráksi-Igal-Andocs, vagy egy másik alternatíva szerint a Kaposfüred-AszalóMernye-Tab-Bábony-Megyer-Daránypuszta-Som-Ádánd-Enying vonalra. 122 189 1. február 28-án ifj. Csorba Ede ügyvéd, Kapostfy Ede országgyűlési képviselő és Márffy Emil földbirtokos kért előmunkálati engedélyt a Kaposvár-Mernye-Mocsolád-Hidegkút vonalra, szükségesnek tartva Kaposvár összeköttetését a megye „északi részével" (?), mivel ott építőanyagok hiánya miatt kövesutak építésére nem volt lehetőség. Ezen felül: „Célunk leend egy Kaposvárról kiinduló . . . Mocsoládon át a Koppány völgyén keresztül egy olyan hév építése, mely vagy Tamásin át Hidegkútnál a MÁV budapest-pécsi vonalába szakadna, vagy a Koppány völgyét egy célszerű pontnál elhagyva a kilátásba tett és már tervezett Veszprém-Enying-Tamási-Dombóvári hév valamely megfelelő pontjánál csatlakoznék ehhez." Az engedélykérők a gyékényes-dombóvári fővonalról való kiindulás Kaposváron kívüli másik lehetséges helyéül Taszárt jelölték meg olyan megfontolásból, hogy a Szigetvár felé tervezett HEV-et is innét akarták kiágaztatni. A Tolna megyébe átszolgáló, ÉK-i irányú pályáról azonban hamar lemondtak és az É-ÉNy-i irányú, a Déli-Vasútig vezető vonal tervezete került előtérbe, de a fővonalhoz való csatlakozás pontja hosszú ideig viták tárgyát képezte. Még 1890-ben is úgy látták a megyeszékhelyen, hogy e vicinálist nem Siófokig - ahová az érdekeltség akarta -, hanem Szántódra kell vezetni. E véleményt arra alapozták, hogy Siófoknak e vasútra semmi szüksége nincs, mivel a már kialakult piacán és forgalmán a vicinális csak keveset változtatna, hiszen az új pálya által érintett Kiliti, Ságvár és Som sokkal közelebb fekszik Siófokhoz, mintsem kilátás lehetne arra, hogy e falvak valamelyikében piac keletkezhetnék. Ugyanis, a termelők ezekből és a szomszédos Tolna megyei falvakból a mindig néhány krajcárral magasabb gabonaárak kedvéért a jövőben is beszekereznék terményeiket Siófokra. (Főleg a tolnaiak, akiknek már egészen mindegy, hogy egy órával tovább vagy rövidebb ideig tart a fuvar, csak magasabb áron adhassák el terményeiket.) A másik kényes pont Tab, amelynek kereskedelme, piaci forgalma Siófokkal és Boglárral versenyez, ezért az építendő vasút mindenféleképpen kell, hogy érintse, de ez esetben is kérdés, hogy használna-e a nagyközségnek a Siófokkal való összeköttetés? A tabi piac ugyanis kivitel túlsúlyos, az összes kivitele Nagykanizsa felé, tehát Siófokkal ellenkező irányban gravitál, sőt behozatalának is legalább 4/5 része onnét érkezik. Eszerint Tabról Siófokon át a forgalmi kapcsolat kerülővel hosszabb utat kívánna, olcsóbb a jelenlegi szekérszállítás a Nagykanizsához a Déli-Vasúton közelebb eső Szántódra. A szállítási költség pedig erősen befolyásolja az árakat, olcsóbb szállítás mellett a kereskedő magasabb árat adhat a terményért. Ebből adódott az a következtetés, amely szerint a siófoki kerülő miatt Tab nem lesz képes Siófokkal versenyezni, és számolni kell azzal, hogy ha Siófokon csak 5 krajcárral lesz magasabb a gabona ára, még a bábonyiak is oda fogják piacra vinni a portékáikat. - Ez az elképzelés tehát azon alapszik, hogy a fuvarköltség csak a kereskedők kalkulációjában tényező, amit a parasztok nem vesznek figyelembe, mert nékik nem áldozat a hosszabb fuvarozás saját fogattal. A siófoki irány elleni harmadik érv az volt, hogy: „A Siófok és Kaposvár közötti személyforgalom csekélysége miatt számításba se jöhet, ez az irány tehát sem a községeknek, sem a vasútnak nem jó."
