Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében
robotért. A legerősebb igénybevételnek a Gamás-Túr határában lévő erdőterület volt kitéve, ahonnan a Balaton-part nyugati falvai szerezték be faszükségletüket, valamint a Pusztakovácsi, Fájsz környéki erdők, erről a területről a Bozótság szélén megtelepült falvak béreltek erdőhasználatot. 56 A makkoserdők a mintaterületen földesúri tulajdonban voltak, ez azt jelentette, hogy makkercs idején (a tölgy és bükkerdők nem minden évben teremtek makkot) a disznók hizlalásáért makkbért fizettek a földesúrnak, ezt az időszakot kivéve azonban mind épület, mind tűzifáért járhattak a tölgyerdőbe, ezeket is szabadon használhatták. 5 ' Az 1720-as országos összeírás alapján készült erdőhasználati térkép kisebb-nagyobb eltérésekkel az erdősültségi viszonyokat tükrözte. Az urbáriumok ugyanis jóval több helyen jeleztek makkos erdőket, mint ahány helyen gyakorlatilag makkolni lehetett, hiszen céljuk minden lehetséges jövedelem számbavétele volt. Pl. Látrány, Szőlősgyörök erdeiről jegyzik meg, hogy tölgyerdők ugyan, de valami ok miatt (a látrányi hegyes területen fekszik, a szőlősgyöröki pedig teljesen ritka legelőerdő) makkot szinte nem is hoznak, ilyen célra nem is használják, tartják számon őket, hanem csak tűzifaerdőként. 58 A niklai új telepeseknek is benne volt a szerződésében, hogy ha makk terem, makkbért fizessenek, pedig a határban számottevő gazdaságilag is értéket jelentő makkos erdő nem volt. Ki lehet viszont egészíteni a VI. sz. térképen feltüntetett erdőhasználatot és erdősültséget a korabeli urbáriumok alapján, így az országos összeírásban szereplő községeken kívül makkoserdő volt Gamáson, Mocsoládon, Pamukon, Edde és Kisbár határában. A jobbágyok számára az ország más, fejlődésében meg nem akasztott részein általában már kijelöltek tűzifaerdőt, amely leromlott, vagy amúgy is rosszminőségű faanyagot tartalmazott. A szálas fákból álló épületfaerdő használata tilos volt, vagyis engedélyhez kötött, az uradalmakban és a városi erdőkben a 18. század elején már ezeket az erdőket őriztették, vágásrendjüket az uradalom gazdasági vezetése határozta meg. Ha a falu határában csak ilyen épületre alkalmas erdő volt, benne csak a száraz és esett fák tűzifának való hordását engedték meg. Ehhez igazodott a karádi uradalom erdőértékclése, amely a következő volt: a csak tűzifára való erdő holdja 50 dénár. Az épületre való fa nélküli tölgyerdő 1 ft, míg ha mindkét fajta faanyag jó, jó épületrevaló és makkos is volt benne, 1 ft 50 dénárra értékelték. 59 Az országos összeírás erdőértékelési szempontjai között nem szerepelt ugyan, de ebben az időben Somogy megyében növényföldrajzi, vagy helyi gazdálkodási szokások miatt számontartottak még egy speciális erdőhasználati módot, legelőerdőket is. Ez is okozhatta azt az eltérést, hogy a 18. század elején olyan helyeken is írtak össze erdőt, ahol később 1720-ban még tűzifa sem volt, pl. Buzsákon, amelynek erdeiről (pontosabb fákkal tarkított legelőiről) megjegyzik 1695-ben, hogy a legjobb marhalegelőt adják. 60 Ugyanaz a megítélés a szőlősgyöröki erdőkről is, ám a mernyeiek arról panaszkodtak, hogy erdeikben nem tudnak állatot legeltetni, mivel azok túl sűrűn nőttek. A legelő Niklán is a rekettyésben volt, ugyanitt a fák között kaszáltak, az erdei kaszálókat a szomszéd falunak, Táskának is bérbeadták. Az erdőben történő legeltetés szokását őrizhette a többfelé megtalálható Gyóta erdőnév, Marcali, Pamuk stb. területén, a gyóta tájszó ugyanis legelőt jelent. 6 ' 1 Az erdőkben, ligetekben történő legeltetés a térképszelvényen található szinte valamennyi településben dívott, így a karádi határban Kovászna prédiumon, míg az erdei kaszálók főleg a nyugati félen tálalói
