Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében
mokkái, templomrommal jól jelzett régi faluhelyet nem építették újjá a legtöbb esetben. Különösen a szájhagyományon alapuló Pesty-féle helységnévtár jegyez fel sok faluvándorlást, azonban a benne közöltek csak a korabeli forrásokkal történt összevetés és esetleges egyezés után fogadhatók el. A hagyomány értékelésében lényeges az is, hogy a településen feltételezhető-e valamiféle lakosságkontinuitás, vagy sem. Pl. Aszaló falut a török és a visszafoglaláskori források lakottnak tartották nyilván. A szájhagyomány szerint a falu lakossága a harcok idején a magyaregresi völgyben, az 1864-ben még látható földlyukakban húzódott meg, majd faluját a régi falu szomszédságában építette fel, a régi faluhelyet Pusztafalu dűlőként szántónak használták. A helyi hagyomány szavahihctő'ségét igazolja az is, hogy a helybeliek ismerték a határban az 1534-es adójegyzékben szereplő, de a 18. század eleji kamarai összeírásokban önálló településként, elpusztult faluként fel nem vett Acsa falu helyét, amelyet szintén szántónak használtak. (Acsa egyébként 1701-ben Aszaló tartozéka volt.) 47 A Pesty-féle helységnévtárban lehet azonban ellenpéldát, félrevezető helynévmagyarázatokat is találni. Boronka idegen etnikummal betelepült lakói már nem is tudtak a hódoltságot megelőzően is létező Boronka faluról. Azt tartották magukról, hogy a szomszédos Szentgyörgy falu lakóinak leszármazottai, akik a török harcok idején települtek délebbre az erdőkbe, a mai faluhelyre. Holott Boronka 1701-ben lakatlanul állt, birtokosa Sankó, faluját ekkor szándékozott betelepíteni, 3 év adómentességet ígérve a betelepülőknek, míg Szentgyörgy lakatlan maradt/ 8 A telepítés és feltehetően nem spontán visszatelepülés a 20-as évekre be is következett, a jobbágyok még 1728-ban is azonos szántó és rétterülettel rendelkeztek. A községenként elvégzendő helytörténeti kutatás döntheti csak el azt a kérdést, hogy a 19. századi faluhatárokban található pusztatemplom, pusztadűlő, Öreg (Öregvámos, Öregvisz) dűlőnevek a régi névadó falutelepülés helyét őrzik-e, vagy pedig a mai falu határában lévő más elfelejtett középkori falu nyomaira utalnak. 49 A régi faluhelyeket pedig a leggyakrabban szántóként értékesítették már a 18. század elején az új falvak létesítésének időszakában. Pl. Gamás idegen szláv etnikumú új telepesei is a régi falutól, a volt Töttösgamástól nem messze az erdőben irtottak maguknak új faluhelynek valót, a régi faluhelyet, földje termékeny lévén, szántóként művelték. A mintaterületen a volt faluhelyeket leggyakrabban szántóként értékesítették. Szántó volt a 18. században Ölyves, a régi Mcrnye (Kis Mernye Mocsolád határában), Gillye, Szudak, Csömend stb. 50 Ehhez hasonló jelenséget számon tart más területen a szakirodalom. A tatárjárás után a sűrűn lakott alföldi területen is a visszatelepülő lakosság nem a régi faluhelyeket építette újjá, hanem ezeket jó termőföld mivoltuk miatt szántónak használták és más helyen építették fel az falut. 0 ' Szőlő települt a 18. század elején Mohács, Péntekhely és Szentmárton falvak helyén, és beerdősödött a 18. században a volt Bánik, Nezde, Szólád, Nyír, Varjaskér határában, a középkori Kovácsi falu és Kiskölked, valamint Tetves falvak helye. A megtelepült jobbágyfalvak lakói földjeiket vagy telkek szerint osztva, vagy pedig osztatlanul élték. Gesztin csak 1737-ben osztották fel telkek arányában a földeket, Vámoson, Balatonkeresztúron, Telekiben, Csombárdon, Pamukon, Mocsoládon (ez utóbbiak mind újonnan települt falvak) a 18. század közepéig uralkodott a határban az osztatlan földhasználat. 5 ' 2
