Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

sze rajta, 1688-ban déserta), Teleki, Túr, Varda, Szőlősgyörök, Gamás stb. Töttös Gamáson i66i-ben még szintén adózó jobbágyok élnek, 1701-ben jobbágy lakói, telkei nincsenek, a bérlő maga műveli határát, az új betelepülők első hulláma 1714-ben érkezett 14 jobbágy és 7 zsellér személyében, akik falujukat nem a régi faluhelyen, hanem attól távolabb, az erdőből irtott területen építették fel/'

1 1715-ben 15 adózó jobbágyot írtak össze a faluban, amely 1720-ra átmenetileg ismét elnéptelenedett, és az új telepítési periódus 1722-ben következett be, úgy, hogy 1728-ban 10 jobbágy és 2 zsellér lakott Gamáson/

2 Túr szintén lakott volt 166i-ben, 1701-ben lakatlan falunak számított, 1701-ben betelepítése megkezdődött, jelentősebb számú új telepes 1718-ban költözött a faluba, de 1720-ban még nem volt igásállatuk és határukat még nem tudták maguk művelni. A példákat tovább lehetne szaporítani, mindenesetre az 1700-as évek elején még nem körvonalazódott világosan az, hogy melyik elpusztult, déserta faluhelyből lesz a későbbiekben jobbágyfalu, és melyikből nem. Tard falut pl. a visszafoglaló háborúk idején is lakták, 1701-ben is jobbágy telkeket számláltak meg rajta, mégsem alakult valamilyen körülmény folytán a későbbiekben falutelepüléssé.

43 A településhálózat képlékeny, változékony állapotban volt, a 18. század elején majdnem minden pusztafaluhely potenciális településnek számított. Az akkor lakott és lakatlan, elpusztult falvaknak és pusztáknak egyaránt összeírták a törökkori, és ha lehetséges volt, a török előtti telekszámát, és a 18. század végéig, a végleg pusztán maradt faluhelyek szomszédos településbe történő beolvadásának idejéig szigorúan számontartották a határát, a határban található művelési ágakat, ezek számadatokban kifejezett nagyságát, és mind jogilag, mind gazdaságilag, adózási szempontból külön is kezelték őket. Voltak olyan, a hódoltság idején elnéptelenedett falvak, amelyeknek a lakossága annyira szétszóródott és a visszatelepülés után kicserélődött, hogy a kamarai összeíró biztosok 1701-ben nem tudták a korábbi telcknagyságokat és telckszámot összeírni. Közülük később jobbágyfaluvá szerveződött Lelle, Vámos, Balatonkeresztúr, Öreglak, Nagy gomba, Fájsz (ahol a török időkben vár is volt), mások nem, pl. Boglár, Gillye, Szövecs, Vasad, Vitya, Cserid, amelyek ebben az időben szintén jobbágylakosság nélkül álltak. Legtöbbjüket a földesúr maga művelte és abból, hogy a telekszámukat tudakolták, arra is lehet gondolni, hogy újratelepülésüket is tervbe vették, ám később mégsem váltak jobbágyfalvakká. Közülük Cserid és Vasad még külterületi lakott hely sem lett a 19. század elejére, tehát a rajtuk meginduló 18. század eleji földesúri majorságnak sem lett folytatása/'

4 A településhálózat alakulása a következő fő irányokban történt a 18. században a vizsgált területen. A 20-as évek végére, megközelítőleg az 1726-ban készített somogyi tized jegyzékek idejére kialakultak a stabil jobbágyfalvak/'

5 Számuk 40 körül mozgott, Bél Mátyás is 39 jobbágyfalut, települést tartott feljegyzésre méltónak. Közülük 1701-ben lakatlan volt még Kisbár, Mernye, Túr, Várda, Gamás, Teleki, Orda, Táska, Boronka. Mindezek a 20-as évek végére felzárkóztak a többi jobbágyfalu mellé. A szakirodalomban ismert már az az elmélet, amely szerint a lakosság a harcok elől menekülve elhagyta régi faluját és néhány kilométerrel távolabb, erdőben, vagy védettebb völgyben telepedett meg.

46 A visszafoglalás után az újjáépítés idejében azonban a faluhelyek kiválasztásában már nem az elrejtőzés volt az indíték, a rendes földművelő életmódra szánt új falut nem a törökkori búvóhely helyén építették fel. Megjegyzendő, hogy a hódoltság előtti, esetleg még ro-