Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

tényező az adott táj településszerkezete, a településhálózat története. Ezért első­nek azt vizsgálom meg, hogy a török hódoltság és a vele járó társadalmi és gaz­dasági hatások milyen változást hoztak létre a településszerkezetben. A dolgo­zatnak természetesen nem feladata török-kori településtörténet megírása, ezért a török hódoltság előtt fennálló településszerkezetet, csak kiindulópontként, a visz­szafoglaló háborúk idején kialakult állapot összehasonlítási alapjaként kezelem. 3 Az első térkép az 1534 és 1536-ban keletkezett portális adó jegyzékekben összeírt településeket tünteti fel. Az első összeírás szerint 178, a második szerint 156 volt a kiragadott területen az adózási szempontból összeírható települések, falvak száma/* A két összeírás jellegénél fogva nem ölelt fel természetesen minden te­lepülést, nem tüntette fel a prédiumokat, a csak nemesek által lakott falvakat, mindenesetre a 18. század első éveiben készült település- és birtokösszeírások több olyan elpusztult falut említenek az adott mintaterületen (leírva természe­tesen fekvésüket és felsorolva a szomszédos településeket), amelyek nem szere­pelnek a 16. század eleji adójegyzékekben, és nem tekinthetők török-korban ke­letkezett esetleges rác falvaknak sem. (Ilyenek pl. a Nikla melletti Szatina, Ba­ráti, Lengyeltóti és Öreglak határában, valamint Baráti, Őszöd és Teleki kör­nyékén.) 5 Van több olyan 18. századi, a szomszédok által használt puszta falu­hely, pl. a Teleki melletti Baráti, a Látrány melletti Oszlár, Megyerd, Fiad ha­tárában, Berencs Osztopán, Laska, Pamuk és Vámos határán, amelyeknek falu volta nem bizonyítható, de a forrásokban ábrázolt pusztahasználatban ugyanúgy jelennek meg, mint a volt középkori falvak. 5 Vannak azonban olyan 18. század eleji puszta faluhelyek is, amelyek feltételezhetően a török időkben alakultak ki, ilyen az 1695-ben elpusztult faluként összeírt Ramovicza Buzsák határában, rajta földesúri majorral és Tatárvár, a későbbi szőlőhegy Buzsák, valamint Len­gyeltóti határán, amely valószínűleg török harcok emlékét őrzi nevében. 7 A török-korban nincs olyan forrásunk, amely a térképszelvény valameny­nyi településére adatokkal tudna szolgálni, bár adóösszeírások ekkor is készül­tek. Az első, majdnem megyényi területre kiterjedő településösszeírás a török ki­űzése után készült a megye északi feléről. A töröktől visszafoglalt területeket a bécsi udvar fegyver jogon foglalt új szerzeményeknek tekintette, és a budai ka­mara területi szervével, jelen esetben a kaposvári kerületi tiszttartósággal kor­mányozta. 8 Lakott és lakatlan, elpusztult településeket írtak össze 1695-ben és 1701-ben. A birtokokon található javaknak, a népességnek és a lakosság vagyo­ni állapotának a lehető legpontosabb rögzítése egyrészt gazdasági célokat szol­gált, a kamarának ismernie kellett a területről várható adó, vám és egyéb be­vételek és jövedelmek alapját. Ugyanakkor előre látható volt a visszafoglalt te­rület birtokjogi rendezésének feladata, a régi somogyi nemesi családok birtok­jogának elismerése körüli vitában és az új adományosok birtokügyei következté­ben felszaporodott adminisztrációnak szüksége volt a lehető legpontosabb ada­tokra a kérdéses területről. Mint ismeretes, a megyében birtokos földesurak a fegyver jogot csak hosszú huza-vona után, 1736-ban fizették meg. Az első kamarai összeírásoknál a volt birtokosok gyakran nem voltak jelen, az összeírok az el­pusztult települések török előtti telekszámát, a hódoltság alatti adózását, török földesurát, sőt néhány kirívó esetben a keresztény földesúr kilétét is a szomszé­dos, vagy az elpusztult település határát pusztabérletként művelő lakosságtól tu­dakolták.

Next

/
Thumbnails
Contents