Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében
Ez az eljárás természetesen sokat levon az első összeírások információinak értékéből. Előfordul az is, hogy az egy-két évnyi időközökben keletkezett összeírások azonos településekről is eltérő adatokat közölnek. Különösen nagyok lehetnek az eltérések az adatok számszerűségeinél, a telkek száma, lakosságszám és az egyes művelési ágak területének a nagysága és egyáltalán megléte körül, ezért a korai összeírások adatait csak kritikával, a későbbi, részletesebb, helyi érdekből készült forrásokkal összevetve célszerű használni. 1695-ben és 1703-ban a térképszelvényen a kamarai összeírások alkalmával nem egészen 40 lakott, és mintegy 70 lakatlan, elpusztult, elnéptelenedett települést tartottak nyilván. A lakottnak írt településeket a II. sz., a 17. század végi és 18. század eleji pusztahasználatot feltüntető térképen megjelöltem. 9 A két időben keletkezett forrást a feldolgozás során összevontam, hiszen mint a későbbiekben még kitérek rá, a két összeírás közötti időszakban teljes volt a bizonytalanság az egyes települések lakott vagy lakatlan voltában, még nem alakult ki a végleg megtelepedett, stabilizálódott falvak köre, több település pedig éppen az újjánépesítés stádiumában volt. (Őszöd, Lelle, Tur, Teleki). Az 1696-os országos összeírás is 35 portális adó alá vonható települést, lakott falut sorol fel a vizsgálat területén. 10 A két időpontban készült felmérések (15 34-15 36 és 1695-1703) településeinek számát egymással összevetve, első pillantásra látszik, hogy igen jelentős azoknak a településeknek a száma, amelyek a török pusztítás idején nyomtalanul eltűntek. Számuk mintegy 40-re tehető, még akkor is, ha az esetleges névkettőződések miatt a 16. század eleji települések számát valamennyivel csökkenteni lehet. Vannak köztük olyanok, amelyeknek neve a 18. század második felében felbukkant, vagy esetleg a Pesty-féle helynévgyűjtemény dűlőnévanyagában a határrészek elnevezéseiként feltűnt, 11 s így belekerült a Somogy megyei helynévgyűjtés anyagába, de pl. Almád, Hidas, Gyerek (Győrök, Somogyjád környékén), Gyülevész, Tököskér, Keliz, Alth (Aies), Tótváros, Fövényed, Szobafalva és Viz neveivel nem találkoztam többé az általam használt forrásanyagban, holott 1536ban még jelentős portaszámot felmutató községek voltak. 12 A portaszám természetcsen nem tükrözte mindig a falvaknak sem nagyságát, sem lélekszámát, Kelizen pl. 3 portát vettek fel 15 34-ben, ugyanakkor 36 egytelkes nemes háztartás is élt rajta. A vizsgálati terület névadóján, a 18. század elején elpusztult faluként számontartott Tetvesen, amelyet a 16. század elején Berkes, vagy Berkestóti néven is neveztek, 3 pauper háztartást írtak össze, de itt 30 egytelkes nemes is lakott. Azon a vidéken elsősorban egytdlkes nemesek által lakott falu volt még Kis- és Nagygamás, Lelle mai határában, és a mai Gamás helyén a középkorban állt Töttös Gamás. 13 Azonban hiba lenne a településhálózatban végbement átalakulásnak mérlegét egyedül a két időpontban létezett lakott falvak számának összevetésével megvonni. Ebben az esetben a településhálózat és vele együtt a települések keretében művelt mezőgazdasági terület a valóságosnál jóval nagyobb pusztulást mutatna. A hódoltságkori népességveszteség sem állapítható meg a visszafoglalás utáni első felmérések népességkimutatásai alapján, hiszen, mint a demográfiai irodalom megállapította, a lakosság számának 1-2 évtized alatt bekövetkezett ugrásszerű megnövekedése nem képzelhető el az összeírt adózók köréből kimaradó helyi népességtartaléknak az újjátelepítésbe történő bekapcsolódása nélkül. 1 *
