Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

„még hosszú ideig feje fölött lebegtetik a kardot", s végül elítélik.

96 A budapesti Pataky-Roediger eszmecsere lefolyásáról nincsenek forrásaink, de későbbi utalásokból tudjuk, hogy a magyar tárgyaló fél nem mulasztotta el felhasználni pozíciói erősítésére és a külföldi pénzzel dolgozó agitátorok elleni erélyes eljárás indokolására a Kussbach és Gratz révén birtokába jutott kompromittáló anyagot. A hazai németség belviszálya és a külföldi pénztámogatás ügye A Volksdeutsche Kameradschaft nevében Faulstich 1935. október 3-án levélben követelte Gratztól Kussbach eltávolítását tisztségéből: ezt tekintik az egyesület keretei közt maradásuk és együttműködésük feltételének. Gratz j-i válasza erre a követelésre nem is reagált, ellenben leszögezte, hogy a Volksdeutsche Komeradschaft módszereit alapvetően hibásaknak és a magyarországi németség számára károsnak tartja. Faulstich október 8-i újabb levele, s Gratz arra adott 9-i válasza nem vitte előre az ellentétek áthidalását. Ezúttal Gratz Baschról jelentette ki - helyesebben: ismételte meg -, hogy személy szerint becsüli őt, de módszereit helyteleníti és elítéli.

97 Gratz és Kussbach taktikai okokból mindegyre azt hangoztatva, hogy ők Bleyer német népi, de a magyarság iránt lojális szellemének igazi örökösei, 1935 októberében a Sonntagsblattban gyűjtést indítottak Bleyer síremlékére, mire Bäsch és Huss körlevélben tiltakozott Bleyer e jogtalan kisajátítása ellen, s arra szólítottak fel, hogy az adományokat ne a Sonntagsblatt szerkesztőségéhez, hanem Bleyer szelleme valódi örököséhez, a Volksdeutsche Kameradschafthoz, Huss kezéhez juttassák. Ez az ügy tovább mélyítette a két csoport közti ellentéteket.

98 A Volksdeutsche Kameradschaft azon követelésének támogatására, hogy Kussbach távozzék, 1935. októberében Budapestre érkezett Hasselblatt, az Európai Német Népcsoportok Szövetségének ügyvezetője. Ö eredetileg arra gondolt, hogy Árpád Török lépjen Kussbach helyére, s már a genfi nemzetkisebbségi kongresszusra is őt kívánta jelölni a magyarországi német kisebbség képviseletére. Ez ellen Huss hevesen tiltakozott a DAI említett szeptemberi stuttgarti konferenciáján, azt hangsúlyozva, hogy Török személye inkább a magyar kormány és a Gratz-Kussbach-félc irányzat, mint a Volksdeutsche Kameradschaft érdekeinek felelne meg. A bleyeri mozgalomnak ez a jól ismert szereplője nem csatlakozott egyértelműen a Volksdeutsche Kameradschafthoz, nem írta alá annak Kussbachot elítélő augusztus 9-i nyilatkozatát, s közvetíteni igyekezett a két csoport között, ily módon próbálva felhívni magára egyrészt a magyar kormány, másrészt a külföldi, így a magyarországi németséggel foglalkozó németországi szervek és szervezetek figyelmét. A német nemzetiszocialista párt budapesti szervezete részéről Arthur Kornhuber és Franz Hieronymus Riedl „újságírók" azonban végleg meggyőzték Hasselblattot, hogy a Volksdeutsche Kameradschaft kívánságának megfelelően arra kell törekedni: Kussbach helyére - „Bleyer örökébe" - Huss professzor kerüljön. Hasselblatt ezek után felkereste Pataky államtitkárt, s Kussbach menesztését követelve, amellett szállt síkra, hogy Richard Huss legyen a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület ügyvezető alelnöke, s mint ilyen, a magyarországi németség tulajdonképpeni elsőszámú reprezentánsa, hiszen Gratz, bár német származású, a lényeget tekintve a magyar kormány bizalmi embere az egyesület élén. Emellett Hasselblatt arra is fel-