Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

adja elő, hogy ő és kormánya nem tűrheti féktelen agitátorok - bármilyen zászló alatt is történő - fellépését a magyarországi békés német parasztok felizgatására. Az ilyen agitátorok ellen minden eszközt igénybe fog venni, de legjobb lenne, ha a német kormány tartaná vissza őket magyarországi vállalkozásaiktól. Megemlítette, hogy anyai ágon maga is német bevándorlóktól származik, felesége is német, s már ez okból is nemcsak megértéssel viseltetik a német kisebbség kívánságai iránt, hanem együtt is érez vele. Neurath azt felelte, hogy a német kormány maga is a leghatározottabban helytelenít mindenfajta politikai agitációt a magyarországi németek között; kifogásolja viszont soviniszta magyar körök kísérleteit arra, hogy a magyarországi németeket anyanyelvük feladására kényszerítsék. A légkör jelentós tisztulására vezetne, ha a német kisebbség kulturális jellegű kívánságait valamely, a magyar állam számára teljesen elfogadható formában sikerülne szabályozni. Gömbös erre válaszként az egységesen Btípusú, vegyes tannyelvű kisebbségi népiskolák tervbe vett bevezetésére utalt.

91 Gömbös szóba hozta a kisebbségi kérdést Goebbels előtt is. A német propagandaminiszter a beszélgetés során kétségbe vonta a magyar miniszterelnök azon állítását, hogy a magyarországi németek alaptalanul panaszkodnak rossz bánásmódra. Gömbös mindenesetre hangsúlyozta, hogy a német kormánynak közvetlenül a magyar kormánnyal kell közölnie kívánságait és nem a magyarországi német népcsoporton keresztül.

92 A Führer helyettesénél, Rudolf Hessnél is látogatást téve, ahol főleg a névmagyarosításokról esett szó, Gömbös azzal cáfolta kényszer alkalmazását, hogy saját sváb édesanyját ma is Anne Marie Weitzelnek hívják.

9-' Az 1935. október 5-i minisztertanácson Gömbös beszámolt németországi útjáról. A beszámolóról a jelenlévő miniszterek egyike informálta a budapesti német követet, s annak október 7-i jelentése alapján Berlinben meglepetéssel értesültek arról, hogy Gömbös a valóságtól eltérően úgy állította be a dolgot, mintha a kisebbségi kérdést Hitlerrel is megtárgyalta volna, holott ez a téma köztük még csak említésre sem került, - mint a Külügyi Hivatal kérdésére Hitler és a beszélgetésen jelen volt Göring utóbb egyaránt megerősítette. Mindketten helytelen felfogásnak, teljesen ferde beállításnak minősítették Gömbös minisztertanácsi beszámolójának ezt a pontját, amely arról tanúskodott, hogy a Neurathnál, Goebbelsnél, Hessnél is tapasztalt - mint láttuk, előzetes egységes taktikai elhatározáson alapuló - azon törekvés, hogy lehetőség szerint ne bocsátkozzanak a kisebbségi kérdés behatóbb tárgyalásába, azt az „általános benyomást" keltette Gömbösben, hogy „a német fél kezdi elveszteni érdeklődését e kérdés iránt", s e következtetésében csak megerősítette őt Ribbentropnak egy nagy társaság előtt tett megjegyzése, amikor is e kérdésről úgy beszélt, mint ami már nem is érdekes. Mindez arra bátorította a miniszterelnököt, hogy bejelentse: a német agitátorok ellen ezentúl élesebb rendszabályokat fognak hozni.

94 Kánya külügyminiszter ebben az értelemben adott instrukciókat már 1935. október 2-án a kisebbségi szakértők 7-én kezdődő tárgyalásaihoz is: „le kell szögeznünk, hogy az agitátorok ellen való legerélyesebb eljárás jogát kifejezetten fenntartjuk magunknak, és reméljük, hogy a német kormány minket ebben támogatni fog".

9;

> Bäsch, aki már szeptemberben „a legrosszabbra volt elkészülve", Jakob Brandthoz intézett október 10-i levele tanúsága szerint teljes bizonytalanságban volt sorsa felől. Tárgyalásának elhalasztása reményt keltett benne, hogy talán mégis „egy kedvezőbb megoldást fognak találni", de lehet, hogy