Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

sal: ,,a történt megállapodások idejétmúlttá és tárgytalanná váltak". Mint a Kameradschaft jelentése megállapítja, „ha König hű és állhatatos marad, úgy a Sonntagsblatt már a népinémetek kezében van".

81 A stuttgarti Deutsches Auslandsinstitut 1935. szeptember 6-7-én tartott évi ülésezésén részt vett Richard Huss, és a Volksdeutsche Kameradschaft felfogásának megfelelően tartott ott beszámolót a magyarországi németség helyzetéről. Ismertetve a követeléseket, kijelentette: „Egészen nyilvánvaló, hogy mindezt csak az anyaország részéről kifejtendő nyomás révén érhetjük el, egy államközi megállapodásban a német és a magyar nép között". Az ülésen elnöklő Richard Csáki az intézet igazgatója, óvatosan reagált Huss ezen szavaira: „Amit Huss professzor úr fejtegetései élére helyezett, hogy ti. ezt a helyzetet az anyaország részéről kifejtendő nyomás révén lehet megváltoztatni, arról mi ezen a helyen természetesen nem kezeskedhetünk. Tudjuk, hogy a külpolitikai cselekvésmód gyakran egészen más dolgoktól függ, és hogy a külföldi németnek gyakran hátrébb kell állni és várni, magasabb érdekekből. Kívánjuk, hogy ez a nyomás - kevéssé szeretném ezt nyomásnak nevezni - egyszer lehetséges legyen, mégpedig még belátható időn belül. Döntő, hogy a magyarországi németségen valóban segítsünk, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy bizonyos dolgoknak még egy bizonyos időn belül meg kell történniük, különben túl késő lesz". Huss újxa felszólalt, hogy jobban megvilágítsa, mire gondol: „Ami a Berlinből esetleg kifejthető politikai nyomást illeti, amire céloztam, kérem, ne értsenek félre. Mi nem várhatjuk, hogy a német birodalom most Magyarországra hirtelen nyomást gyakoroljon, de Magyarországnak annyira szüksége van a német birodalomra, hogy okvetlenül államközi tárgyalásokra kell hogy sor kerüljön. És nekem megígérték itt, hogy képviselni fogják valamennyi követelésünket, amit csak Berlinben beterjesztünk. Akkor pedig garantált lesz a méltányos eredmény követeléseink szempontjából, az államközi tárgyalások keretében".

82 A német kormány kész lett volna megfelelő eréllyel képviselni a magyarországi német követeléseket az államközi tárgyalásokon, de minthogy a magyar kormány minden ezirányú engedménye előfeltételéül a kisantant-országok német kisebbségeinek az irredenta törekvések szolgálatába állított magyar kisebbségi politikával való együttműködését kötötte ki, ami az ottani német kisebbségek kedvező helyzetét éppúgy károsította, veszélyeztette volna, mint Németországnak a kisantant-államokhoz egyenként fűződő gazdasági érdekeit, és feleslegesen terhelte volna meg velük fennálló államközi kapcsolatait, meglehetős óvatosságot tanúsított a magyarországi német kisebbség kérdésében. A budapesti német követségen Schnurre-nak átadott magyar memorandum, amely a magyar és a német kormány kisebbségi szakértője, Pataky és Roediger eszmecseréjének megkezdésére vonatkozó magyar indítvánnyal összefüggésben keletkezett,

83 „a súlypontot az utódállamokbeli német és magyar kisebbségek bennünket kevéssé érdeklő koordinálására tolja át, s teljesen átsiklik a magyarországi németség helyzetén" - állapította meg a Külügyi Hivatalban Bülow államtitkár, hangsúlyozva azt a kívánságot, hogy a szóbanforgó „eszmecsere lényeges része a magyarországi németség bennünket különösen érdeklő helyzetét is ölelje fel".

84 Utasítására Mackensen követ másnap, augusztus 21-én előterjesztette ezt Apor Gábor bárónak, a külügyminiszter állandó helyettesének, aki kijelentette, hogy erre vonatkozóan kormányától instrukciót kell kérnie, de már most leszögezheti, hogy „a magyar kormány az itteni német kisebbségekről való tárgyalást