Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

nem volt hajlandó eleget tenni e követelésnek,

79 mire a VDA megbízottaival folytatott tárgyalások után a Volksdeutsche Kameradschaft augusztus 9-én írásos nyilatkozatban jelentette ki, hogy nem ismeri el Kussbachot a magyarországi németség képviselőjének; teljességgel elutasítja őt minden minőségében, tehát mint az egyesület tisztségviselőjét is, és lehetetlennek tart vele minden együttműködést, mert az nem szolgálná sem a magyarországi németség, sem a magyar haza --javát.-Az aláírók: Richard Huss, Karl Sauerborn, Peter Jekel, Ludwig Teutsch, Ägidius Faulstich, Konrad Mischung, Franz Bäsch, Hans Hoffmann, Josef Teppert, Max Albert, Johann Schnitzer, Heinrich Mühl, Jakob Zumpft, Wilhelm Zimmermann, Heinrich Reitinger, Karl Steiner, August Prettl, Georg Hornung, Heinrich Weitzel, Josef Hack, Ludwig Roth, Matz Annabring, Anton König, Jakob Brandt, Michael Vätter, Heinrich Derner, Georg Stumpf, Georg Goldschmidt.

80 Az aláírók közt szerepelt tehát Anton König szerkesztő is, akit azzal az ígérettel sikerült megnyerni, hogy őt bízzák meg a Sonntagsblatt irányításával, ha segít a lapot átjátszani a Volksdeutsche Kameradschaftnak. A VDA-megbízottak egyike, Krehl, rövidesen újra Budapestre jött, és Königgel együtt Jugoszláviába, a Bácskába utazott, hogy felkeressék Franz Bleycrt, aki apja Dunacséb (Cib) községben lévő szülőházában töltötte a nyarat. Minthogy apja halála után ő örökölte a valójában német birodalmi pénzeszközökkel létrehozott és fenntartott Sonntagsblatt névleges tulajdonjogát, őt kellett rávenni arra, hogy a lapot Kussbach helyett König vezetésére bízza, aki mellé egy háromtagú szerkesztőbizottságot (Huss, Faulstich, Bäsch) állítanának. Franz Bleyer ebbe bele is egyezett, de azt kérte, hogy mivel az ügy kényelmetlen neki, hiszen Kussbach sógora, az Európai Német Népcsoportok Szövetsége nevében Hasselblatt-' • tói-kapj on felszólítást arra, hogy így járjon el. A Volksdeutsche Kameradschaft által megtagadott Kussbach tudomást szerezve erről az akcióról is, elhatározta, hogy lebuktatja az ellene szervezkedőket. Felkereste az egyesület elnökét, Gratz Gusztávot, s feltárta előtte a VDA név szerint is megnevezett megbízottainak beavatkozását a magyarországi német mozgalom, s az egyesület belső ügyeibe, tárgyalásaikat a Volksdeutsche Kameradschafttal, s kísérletüket a Sonntagsblatt megszerzésére. Elmondotta Gratznak, hogy a Volksdeutsche Kameradschaft tagjainak jelentős része, köztük az egyesület és a Sonntagsblatt alkalmazottai, így König szerkesztő is, rendszeres havi pénzjuttatást, „fizetéskiegészítést" kap a VDA-tól, amelyet annak budapesti megbízottja, Köhler juttat kezeihez. Átadta Gratznak az idegen pénzben részesülők teljes listáját, a titokban németbirodalmi ösztöndíjat élvező magyarországi német diákok névsorát is, s megjegyezte, hogy e pénzjuttatások révén, illetve megvonásának kilátásba helyezésével, a VDA teljes mértékben befolyása alatt tudja tartani ezeket a személyeket. Kussbach előtt természetesen jól ismert volt ez a titkos pénzjuttatás, amely már Jakob Bleyer vezetése idején is nagy szerepet játszott; viszont mindeddig maga is gondoskodott arról, hogy Gratznak, mint a magyar kormány bizalmi emberének az egyesület élén, erről ne legyen tudomása. Csak a Volksdeutsche Kameradschaft és a VDA ellene történt fellépése indította Kussbachot erre a „denunciálásra", a „népinémet" ügynek erre az újabb, minden eddiginél veszedelmesebb „elárulására". Gratz azonnal kihallgatásra jelentkezett Gömbösnél, aki 1935. augusztus 17-én fogadta. Feltárta a miniszterelnök előtt a megdöbben-