Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

gyarországi német kisebbség ügyében való nyíltabb és erőteljesebb fellépése esetén keletkezhetnének, s amelyek meggyengíthetnék vagy éppen megrendíthetnék Magyarországon a németbarát rezsim helyzetét. Kozma azonban számolt azzal, hogy a hitleri Németország külső és belső helyzete megszilárdulásával és különösen, ha az Anschluss bekövetkezik, néhány éven belül veszélyesen megváltozhat a német politika magatartása a magyarországi német kisebbség kérdésében, ezért nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem halogathatok a kérdés rendezéséhez szükséges - egyrészt kulturális, másrészt politikai természetű - intézkedések. Mint Kozma rámutatott, a magyarországi német kisebbség öntudatossá vált; az 1918 előtti „kényelmes helyzet" többé vissza nem állítható. S bár a hazai német mozgalomra külső német befolyás érvényesül, tudomásul kell venni, hogy a magyarországi németek ragaszkodása anyanyelvükhöz, s igényük annak érvényesülésére a népiskolai oktatásban, magában véve nem minősíthető pángermanizmusnak. Egységesen vegyes tanításnyelvet kell bevezetni a német falvak népiskoláiban, s e rendezés alól nem vonhatják ki magukat az iskolafenntartó egyházak sem. Az iskolán kívüli népművelésben is tekintettel kell lenni a német lakosság igényeire. Ezek az intézkedések lehetetlenné teszik majd, hogy a magyarországi kisebbségek kulturális helyzetét fegyverként fordítsák ellenünk a kisantant országokbeli magyar kisebbségek elnyomói, és vonzó hatást fognak gyakorolni az elszakadt nemzetiségekre. Kozma szerint a német kisebbség nyelvi és kulturális kívánságainak teljesítése feltétele annak, hogy politikai vonalon erélyes fellépés történhessék a külső befolyás ellen. Az e tekintetben eddig tapasztalható hezitálás illetve kapkodás arra vezethető vissza, hogy éreztük: vaj van a fejünkön. Ugyancsak a kisebbségek nyelvi és kulturális helyzetének rendezetlenségét próbálta kihasználni a belpolitikai harcban az ilyen természetű ígéretekkel sem fukarkodó kisgazdapárti és nyilaskeresztes ellenzék a legutóbbi parlamenti választások idején. Az elérendő cél : a külső német befolyás kiküszöbölése a magyarországi német mozgalomból, s egyidejűleg a kormánypárt, a magyar társadalmi és gazdasági szervezetek befolyásának erősítése. A magyarországi német mozgalmat szigorúan meghatározott keretek közé kell szorítani. Csak olyan egyének játszhatnak benne irányító szerepet, akik csonka-magyarországi származásúak, családdal, vagyonnal rendelkeznek, s akik külföldi agitátor-tanfolyamokon még nem lettek megfertőzve. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesületet a politikamentesség jegyében újjá kell szervezni és hatékony felügyelet alá kell helyezni. Mind központjából, mind vidéki szervezeteiből el kell távolítani a radikális agitátorokat. Az egyesület helyi csoportjaiba a külföldön tanult és a községbe céltudatosan betelepített radikális német értelmiségiek helyett a magyarérzelmű német értelmiségieket, a helybeli jegyzőt, papot, tanítót, orvost stb. kell beléptetni, meggyőzve őket arról, hogy távolmaradásuk káros a nemzeti ügyre, belépésük viszont hazafias cselekedet. A jól kézben tartott egyesület keretein belül - éppen a pángermán befolyás kiküszöbölése érdekében - engedélyezni lehet a német főiskolai diákszervezet működését. A német vándordiákok ellenben egyszerűen kiutasítandók, azzal az ürüggyel, hogy „mostanában nagyon sok kommunista agitátor adja ki magát német diáknak". Okulva továbbá abból, hogy a pángermán agitációnak erős támasza a - javarészt idegen eredetű pénzzel dolgozó - Agraria mezőgazdasági és terményértékesítő szövetkezet, az egyesületet a magyar gazdasági egyesületek-