Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

litikai várakozásaiban való csalódásáról, és a Németországhoz való közeledés szükségessége felismerésének erősödéséről esik szó. E közeledés mellett szólalt fel az ellenzéki Keresztényszocialista Párt részéről Wolf Károly, remélve, hogy a nemzetiszocialista egyházpolitika miatti aggályok elenyésznek, valamint Petrovácz Gyula, aki a magyarországi zsidó liberális gazdasági rendszerrel szemben a náci Németország szociális politikáját méltatta követendő példa gyanánt. Ismerteti az 1935. február 16-án aláírt olasz-magyar kultúregyezményt, amely a német érdekek rovására terjeszti ki Magyarországon az olasz kulturális pozíciókat. Majd arról szól, hogy a magyar külpolitikára továbbra is igen nagy befolyása van Bethlen volt miniszterelnöknek. Sikerült elérnie a kormánypártban helyet foglaló hívei és Horthy kormányzó támogatásával, hogy Gömbös vele, Bethlennel, közös külpolitikai plattformra találjon, és Eckhardtot kikapcsolja az aktív külpolitikából. Eckhardt, aki Bethlen politikájának ellenfele, és legutóbb Magyarország genfi fődelegátusa volt, visszaadta megbízatását Gömbösnek. A belpolitikai válságról szólva megállapítja, hogy Bethlennek sikerült éket vernie Gömbös és Eckhardt közé, és meghiúsítani együttműködésüket, amit pedig régebbi közös politikai múltjuk és tapasztalható újabb világnézeti közeledésük egyaránt megalapozott. Gömbös most rosszalja Eckhardt éles támadásait Bethlen és a hívei által jelentős mértékben kézben tartott kormánypárt ellen, de nem kétséges, hogy reformtervei megvalósításának, amelyek megváltoztathatnák a kormánypárt és az egész kormányzás világnézeti arculatát, Bethlenek a legfőbb akadályai. Az ún. reformnemzedék néhány hete indult politikai mozgalma ad most bizonyos támaszt Gömbösnek; nagygyűlésükön szidták a zsidó nagytőke és az arisztokrata nagybirtokosok hatalmát; a német példára gyakorta hivatkozva, éltették Hitlert, ezzel szemben Mussolini nevének említését minden visszhang nélkül fogadták. Gömbös azonban Eckhardt és a Kisgazdapárt felé sem éget fel minden hidat; ma még nem lehet kiszámítani a közeljövő fejleményeit.*' Alig jelent meg a Sonntagsblattbriefe ezen száma, máris olyan belpolitikai események következtek be, amelyekkel kapcsolatban a magyarországi német mozgalomnak is határoznia kellett magatartásáról. Miután 1935. március 4-én újjáalakult a Gömbös-kormány, s abban a belügyminiszteri poszton Keresztes-Fischer Ferenc helyébe kerülő Kozma Miklós, a kereskedelemügyi tárca birtokába jutván pedig Bornemissza Géza, a Reformnemzedék egyik vezetője, erősítették a miniszterelnök pozícióit, a következő napon a parlament feloszlatására került sor. Ez döntő fordulat volt Gömbös javára; Bethlen ki is lépett emiatt a kormánypártból. A Kisgazdapárt megelégedéssel fogadta a parlament feloszlatását, és új választások kiírását, amit régóta követelt, s amihez nagy reményeket fűzött.

18 Kussbach március 6-án megjelent a budapesti német követségen, ahol a betegszabadságon lévő Mackensen követ helyett Schnurre tanácsossal tárgyalt a német népcsoport részvételéről az új választásokon. Első kérdése arra vonatkozott, hogy számíthat-e a német jelöltek választási költségeinek németbirodalmi forrásokból való fedezésére? Schnurre azt felelte, hogy a követség rendelkezésére álló költségvetésből e célra is „lecsíphetők" bizonyos összegek; arról, hogy a VDA útján külön is kaphatnának-e választási pénzt, nem tud nyilatkozni. Kussbach második kérdése az volt, „vajon a követség érvényesítheti-e valamilyen formában befolyását a miniszterelnökségen annak érdekében, hogy a kormány a német népcsoport jelöltjeit elfogadja?" A kapott válasz szerint „az adott helyzetben a követségnek nincs módja arra, hogy a kormánnyal ebben a tisztán belpolitikai