Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Befejező rész)

mal pedig ugyancsak lehetőleg függőségbe kell hozni. Ennek érdekében a megyék diétailag megfosztandók a követutasítás és követvisszahívás jogától, maguk a deputátusok 10-15 eves időtartamra választandók, személyi sérthetetlenségük viszont megszüntetendő, és a királyi személynök fegyelmi hatásköre terjesztendő ki rájuk. Keresztülviendő az is, hogy a követek csak a rendőrség jelenlétében ülésezhessenek, az országgyűlést pedig annak akarata ellenére is bármikor berekeszthesse az uralkodó. Mindezen túl a tervezet keretében a kerületi ülések megszűnnek, a közméltóságok viselői és a főpapság - azaz a kormány legrendíthetetlencbb hívei - pedig a korábbinál több voksot és nagyobb befolyást kapnak. Ezen - az alkotmányosság fügefalevelével álcázandó - ncoabszolutista koncepció kivitelezésének végső soron Metternich kifejezése szerint a létező közjogi „dualizmus" felszámolása, azaz Magyarország sajátos birodalmi helyzetének, tulajdonképpen kívülállásának likvidálása volt a rendeltetése. A kancellár eredetileg már a következő országgyűlés előkészítése során meg akarta kezdeni e terv végrehajtását, amely a magyar alkotmánynak látszólagos fenntartásával éppenhogy kiforgatására irányult. Időközben azonban felmérte, hogy taktikusabb a diéta lefolyása után tenni meg az első lépéseket: így egyrészt a kormánynak az országgyűlés alatt kevesebb zavaró tényezővel kell számolnia, másrészt az idő haladtával nőhet azok tábora, akik a liberalizmus „túlkapásai" miatt a kormányhatalomnál keresnek menedéket, következésképpen könnyebb lesz a kormány számára többséget teremteni, egyszersmind e többségre hivatkozva, az alkotmányosság cégérét megtartani. Az ellenzék mitsem tudott a birodalmi kormányzat szándékairól. Csak ösztönösen kétkedett abban, hogy a központi hatalom a törvényesség talaján akar maradni. Gyanakvását elmélyítette a statútum-rendelet, amely vezérkarának alkalmat adott rá, sőt egyenesen kikényszerítette tőle azt, hogy kialakítsa és nyilvánosság elé vigye a centralizált hatalom és a megyerendszer viszonyára vonatkozó elméletét. Hogy pedig sejtelmei megalapozottak voltak, az igazolódott akkor, amikor a kormány az 1843-44-i országgyűlés befejeződését követően, 1845 elején, a tulajdonképpeni új magyar kancellár: gróf Apponyi György irányításával hozzáfogott az adminisztrátori rendszer kiépítéséhez. VI. Kitekintés a megye és kormány harcéinak új szakaszára Az 1843-44-i országgyűlés egyidejűleg bizonyult a nagy akarások és a nagy csalódások diétájának. Tanácskozásain vagy a királyi előterjesztések kapcsán, vagy egyik-másik megye utasításából következően, vagy pedig valamelyik deputátus kezdeményezéséből minden egyes olyan kérdés megoldásának igénye felmerült, amely előzőleg megfordult egy vagy több megye fórumán. Sőt, a rendezésre váró problémák egész sorában - a kor követelményeinek hol megfelelő, hol azokkal lépést nem mindenben tartó - törvényjavaslatok is születtek. A törvényhozó test akkora szorgalmat és oly kiterjedt tevékenységet fejtett ki, amelyhez foghatót elődei közül csak kevés tudott felmutatni. A hegy mégis egeret hozott a világra. Törvénnyé ugyanis a lényeges javaslatok közül alig néhány lett, ezek jórésze is csak félmegoldás formájában. Közéjük számítható a magyar nyelv használatának kötelező bevezetése a közélet minden ágába és szervébe, a nem-neme-