Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Befejező rész)

MEGYE ÉS HALADÁS A REFORMKOR DEREKÁN (1840-1843) (Második rész) VARGA JÁNOS V. Megyehatóság és központi hatalom Mult cs jelen tapasztalatai együttesen formálták ki azt a liberális felfogást a megyék funkciójáról, országgyűlés, kormány és törvényhatóságok viszonyáról, amelyben Deáktól Kossuthig, Klauzál Gábortól Pulszky Ferencig csaknem minden tekintélyesebb nemesi reformer osztozott. E felfogás korántsem tagadta, hogy a nemzet, pontosabban a nemesi, de már a nép érdekeit is mindinkább figyelembe venni készülő nemzet többségének akaratát a törvényhozásnak kell - kellene - kifejeznie, a kormánynak pedig érvényre juttatnia. Diétára azonban csak az uralkodó elhatározásával kerülhetett sor, két országgyűlés közt pedig olyan magyar kormányszervek igazgatták az országot, amelyek távolról sem voltak a birodalmi abszolutista vezetéstől függetlenek, tetteikről viszont nem tartoztak a nemzetnek számadással. így állandó volt a veszély, hogy a kormány akár saját önkényéből, akár a birodalmi felsővezetés befolyására, az országgyűlések szünetében, amelyet a királlyal egyetértésben hosszú évekre elnyújthatott, az alkotmányosságtól az abszolutizmus felé tér el. De szerkezete folytán maga a diéta sem volt alkalmas a nemzeti többség akaratának érvényesítésére; az igazi többség kétszeresen is ki volt téve annak, hogy véleménye alulmarad a tulajdonképpeni kisebbségével szemben. Először az által, hogy már a rendek tábláján egyformán nyomott latban minden megye követeinek szavazata, holott egyesek csak párszáz, mások többezer fős nemesi kommunitás megbízottai voltak. Még inkább annak folytán, hogy a rendi táblán győzelmet nyert javaslat is csupán a főrendek többségének igenlése esetén emelkedhetett diétái végzéssé. Alig párszáz, csak önérdekét és személyét képviselő arisztokrata tehát meghiúsíthatta annak az alsóháznak az akaratát, amelynek tagjai többszázezer nemes küldöttei voltak, mert a rendek táblájának arra sem volt joga, hogy kívánságait a főrendek megkerülésével terjessze az uralkodó elé. A megyében viszont az arisztokrácia sem kollektive, sem egyénileg nem léphetett fel jogi hatalomként a közösséggel szemben: ott a nagybirtokos szavazata ugyanúgy egynek számított, mint a vagyontalan nemesé. E körülmény a megyeszervezet normális működése esetén biztosíthatta a tényleges többség, következésképpen, ha e többség magáévá tette őket, a reformeszmék győzelmét is. A megye felirati joga tényleges gyakorlásával a király elé tárhatta a többség igényeit, ha lépésének nem is lett foganatja; egyszersmind saját területén elodázhatta, sőt meggátolhatta mindazon kormányrendeletek teljesítését, amelyeket okkal vagy alap nélkül - alkotmányelleneseknek minősített. A mult is arról val-