Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma

Hogyan is számíthatott volna a könnyű és gyors verselés Kazinczy körében jó tulajdonságnak? Mint ismeretes, maga Kazinczy volt az, aki saját tapasztalataiból kiindulva nem győzte eleget hangoztatni, hogy az írók csak sokáig csiszolt, alaposan átjavított darabokat adjanak ki kezükből, keveset, de jót. S ezt annyira komolyan gondolta, hogy a ,,sok" már eleve gyanús volt előtte. Ezért írta ő is Csokonairól, hogy „egynéhány esztendő alatt sok Tomusra gyűlt" verseit nem is ismeri verseknek legnagyobb részben. Ami az eredetiség problémáját illeti, Kölcsey vádját itt nem szabad úgy tekintenünk, mint ahogy az mai felfogásunkból következnék. Kazinczy köre nem vágyott az eredetiségre. A nyelvújításnak a széphalmi mester által vezetett szelleme tudatos másoló volt, s műveik eredeti példáit csakugyan úgy össze lehetett keresgélni, mint Kölcsey azt Csokonaival próbálta. Az eredetiséget - mint ismeretes - Kazinczy egy későbbi kor számára tartotta fenn. Mikor tehát Kölcsey utánzónak mondja a költőt, itt nem annyira az utánzás tényében kell az ítéletet keresnünk, hanem inkább abban a megállapításban, hogy többet akart, mint amennyit bírt. Csokonai még a Dorottya előszavában kijelentette: „. . . jobban szeretek középszerű originál lenni, mint első rangú fordító". Ez megint idegen hang volt Kazinczyék körében. Annyira idegen, hogy nem is értették. A Bürger-hatás, melyre Kölcsey bírálatának bevezetése, és lehet mondani: csaknem az egész tanulmány felépül, az utánzó-szellem szubjektív csalódása volt. Ma már, filológiai kutatások alapján tudjuk, hogy Csokonai oeuvre-jében mindössze két fordítás és három olyan költemény található, melynek alapgondolatát Bürgerre lehet visszavezetni.

55 Kazinczy tudta, hogy a német művelődés: a formalista klasszicizmus nem talált Csokonaiban kizárólagos követőre, de a költő sokoldalúságából csak a „mendikási tónust" vette észre. Kölcsey emlegeti ugyan, hogy Csokonai olaszból is fordított, de ezt csak azért teszi, hogy az utánzások számát növelje. Azt a körülményt egyikük sem vette tudomásul, hogy mikor a Kazinczy által vezetett irodalmi irány a külföldi művelődést tűzte ki ideálnak, voltaképp egy nagyon is szűkkörű eszményt választott: a formalista klasszicizmusnak kizárólag német közvetítéssel való követését. Kazinczy egész műveltsége ebben a XVIII. század végi német klasszicizmusban gyökerezett. Tehát minden tájékozottsága, finomsága és emelkedettsége mellett is - önállótlan és egyoldalú volt. Kölcsey Ferenc, aki kinőtt a széphalmi mester szárnyai alól, ebben az időszakban még az ő felfogását és műveltségét képviseli. Csokonai sokoldalú lényéből tehát csak épp a feléjük eső oldalt vették észre, azt is szubjektív módon, saját felfogásuk szerint átalakítva. A költő pedig nem csupán Bürgert és Herdert olvasta, akikkel Kazinczy ismertette meg, hanem az olasz rokokó költészetével is megismerkedett. Éspedig nem egyedül „Eschenburg Beispielsammlung"-jából, nem német szemüvegen át. Már 1793 őszén ezt a figyelemreméltó mondatot írta Kazinczynak: ,,Tanulok olaszt, melly a poézisnak tulajdona."^ Az olasz nyelv muzsikáját, a költészetre való különös alkalmasságát is észrevette tehát már ekkor, húszesztendős korában. 1797-ben öszszeírt munkáinak jegyzékében pedig már francia nyelvből való fordítása is van.

57 Hogy Csokonai költészetében hol végződik a kollégiumi vastag tónus és hol kezdődik a rokokó játékos-érzéki vonása, de még inkább: hogy hol végződik az utánzás és hol kezdődik a rokon példákkal felbátorított, önállóan csa-