Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma

önállóságát mindvégig megőrizte. Egy pillanatig sem ingatja meg a kedvezőtlen ítélet, és nem késlekedik azt udvariasan, de határozottan - küldője fejére hárítani vissza. ,,A Dorottyáról tett ítéletre akárki is rá esmér" - írja 1804. június 14-én - „hogy annak fő okát nem én bennem, hanem a Tekintetes Urban kell feltalálni. Mégis köszönöm; mert ha én ezt egész mivoltában nem hihetem is, bátorságot ád nékem, s talán ezen a háránték uton hasznomra válik."

16 Fél évet élt még Csokonai e levél írása után, mely kapcsolatuknak utolsó dokumentuma. Kazinczy továbbra is szívesen üzenget neki közös debreceni barátaik, Nagy Gábor ügyvéd és Szentgyörgyi orvosdoktor által, de levelezésüknek többé semmi nyoma. Kapcsolatuk azonban nem szakadt meg. Kazinczy jóakaró segítője és támogatója maradt a Lilla kéziratának ügyében. A költő még 1802-ben nyomtatásra adta oda művét Kassán Landerernek. A ravasz kiadó azonban utólag kevésnek találta az összeget, melyben megállapodtak, és sem a kiadásra, sem a kézirat visszaadására nem lehetett rábírni. Csokonai Kazinczyhoz fordul tanácsért 1804. február 14-én, aki szívesen válaszol neki és az eredménytelenségről értesülve, az év végén személyesen keresi fel Landerert Kassán. ,,. . . vévén észre min múlik" - írja erről Kazinczy Kis Jánosnak - „azt az ajánlást tettem néki, hogy a lenyomtatott 3 árkus bérét kifizetem s vissza veszem a Mst (manuseriptumot). Erre L. igen is kész volt. 28 frtmba került a munka kiváltása, de legalább Cs-nak örömet szerzek."

17 Kazinczy ezt 1805 január végén írta, tehát jóval a Dorottya megbírálása után. Tette és szavai azt mutatják, hogy minden nézetkülönbség mellett is megmaradt jóakaró segítőnek, pedig az ő anyagi viszonyai is rendkívül kedvezőtlenek voltak. 1805. január 12-én jelenti Nagy Gábornak, családi ügyvédjének Debrecenbe: „Csokonai barátunknak Semlyénbe lement szekereim vitték le a Landerernél elakadt nyomtatás csomóját. . . "

18 A költő azonban nem kaphatta meg kéziratát. Február 11-én Kazinczy ezt írja Szentgyörgyi Józsefnek: „Nyomtatott csomója itt marada az embereim megtévedések miatt."

19 A Lilla költője pedig már január 28 óta halott volt. Csokonai tehát meghalt, anélkül, hogy Kazinczy szíves, de lényege szerint tartózkodó magatartása felengedett volna irányában. A probléma első kifej lése a gyászhírrel kapcsolatos. Kazinczy a Magyar Kurir 1805. február 19-iki számában adta tudtul a halálesetet. Résztvett a temetésen, és ez az oka, hogy levelezésében elmaradtak a halálhírt-vevő részvétnyilatkozatok. E hónapokban egyébként házassága első, legboldogabb időszakát éli feleségével. Nem csodálatos, hogy levelei inkáb Sophie bájosságát emlegetik, semmint a szegény Csokonai végét. A költő neve csak azzal kapcsolatban fordul elő, hogy erősen tudakozódik Szentgyörgyitől és Nagy Gábortól, milyen hatást tett megjelent nekrológja Debrecenben.

30 Egyetlen levelét ismerjük, melyben Csokonai halálát ő adja tudtul valakinek, így hangzik: „Csokonai, a kinek írásaiban sok van ollyan, a miről Horátznak szavaival ezt mondhatjuk: erat, quod tollere velles, már nem él."

21