Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
bogarak táplálásárúi írt hasznos könyvecskéjének a tanítását. A megye még azzal is kísérletezett, hogy a paraszti munkák miatt - új elemként - heti két nap oktatási szünetet vezessen be népiskoláiban.2 / 3 A kor azonban nemcsak az iskolába járás rossz arányaival s azok javítására tett erőfeszítésekkel törődött, de a tanítóképzés iránti növekvő pedagógiai igényekre is egyre nagyobb figyelmet fordított. A tanítóknak a norma - iskolákban való rövid 2-3 hónapos tanulását, amely idő alatt helyesírást, olvasást és „egy kis muzsikát" tanultak -' már a korabeli irodalom is kevésnek és elégtelennek tartotta, 22 / b a protestánsok pedig meg sem engedték e^ norma iskolák elvégzését tanítóiknak. A Társalkodóban pedig már olyan cikkek is kezdtek napvilágot látni, amelyek arra utaltak, hogy a köznép által „megválasztott" tanítóknak a szakmai felkészültség tekintetében jobban kellene megállniok a helyüket, nem pedig csak a kántori teendők elvégzéséhez szükséges énekelni és orgonálni tudás terén. Nem minden él nélkül olvashattuk a korabeli folyóiratokban, hogy a „szabados" tanítóknak a köznép által való megválasztásához nem kell egyéb, mint a „próbán (azaz a választás előtti bemutatkozáson) az orgonát hatalmasan öklözni és harsány stentori szavakkal a szentegyház boltozatait megrendíteni". 21 l c A tanítás menetét elég sokszor hátráltatták a súlyos járványok is. A közegészségügy siralmas helyzete, majd nyomában az országos és a megyei hatóságok egymásközti viszályai, a helytartótanács és a kancellária cgymásellenes rendelkezései sokszor vezettek annak a súlyos ellentmondásnak a felismerésére, amelyet Széchenyi István fogalmazott meg igen találóan: „A kancellária verest, a helytartótanács kéket parancsol és a viceispány nem tesz semmit." Nem vehette kezdetét az iskola 1831 őszén sem a súlyos kolerajárvány miatt. A helytartótanács is közölte az iskolák vezetőivel, hogy október 15-én nem engedélyezi az iskolák megnyitását „hazánk szomorú állapotja miatt". A járvány szűnése következtében csak Szent András havának i-én engedélyezte újból az iskolakezdést, nehogy a tanulóifjúság „hátramaradást szenvedjen". Az egészségügyi ismeretek alapját még mindig Széchenyi Ferenc udvari orvosának: Kiss Józsefnek - Sopronban 1796-ban kiadott - „Egésséget tárgyazó katechizmus, vagyis kérdésekbe és feleletekbe foglalt oktatás, miképpen kellessék az egészséget becsülni és őrizni derék és egészséges gyermekeket nevelni, a betegekkel okosan bánni és némely közönségesebb betegségekben, főképpen a hirtelen való veszedelmekben magán segíteni minden nem orvosnak, de kiváltképpen a köznépnek és az oskolába járó gyermekek számára" c. tankönyve képezte. Végül is: a köznevelés és a népoktatás kérdésének állandó napirenden tartásának érdekében kiadott rendelkezéseket sem a megyék, sem pedig a kormányzat nem tudták következetesen és maradék nélkül végrehajtani. Jellemzőként említhetjük a 6-12 éves gyermekek iskolába járatásának szülői kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseket, amelyek - elsőként - már a II. Ratio educationisban megfogalmazódtak, s amelyeknek újbóli végrehajtása érdekében a helytartótanács 18 11. június 25-én, majd 1824-ben - két ízben is - (15840. és 21651. sz. a.) újabb sürgetéseket eszközölt. Aligha valósulhattak meg a rendelkezések a megyében, hiszen „pontos teljesítésükről való gondoskodást" - szinte komolytalanul - csak évtizedek múltán: 1842. november 2-án merészelte a megye közgyűlése - újabb helytartótanácsi sürgetésre mindhiába - számonkérni. 23
