Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
Nem tudták végrehajtani a megyék a II. Ratio educationis rendelkezéseit, noha az még csak a jobbágy-parasztcsaládok gyermekeire nézve tartotta kötelezőnek az iskolába járás kötelezettségét. Végül is korszakunkban az 1845-ben kiadott „Magyarország elemi tanodáinak szabályzatá"-nak kellett e kötelezettséget újra előírni - most már -, az ország valamennyi családja számára. Azonban, ezt a királyi rendelkezést sem hajtották végre az országban. így a tankötelezettség államigazgatás útján való következetes végrehajtásának a kora az abszolutizmus volt, végleges kodifikációját azonban csak az 1868. évi 38. tc. alkotta meg. * * * A népoktatás és a népnevelés ügyének a rendezésére vonatkozó elvek tekintetében jelentős vita folyt a megyék és a helytartótanács, de a konzervatív kormánypárt és a liberális kisebbség között is. 24 Miután az összes állami oktatásügyi rendelet csak a katolikusokra vonatkozott - a protestánsokat ugyanis védte az 1790. évi 26. tc. - a konzervatívok a nevelésnek - a papirend közbejöttével gyakorolt - felségjogát hangsúlyozták mindvégig, s illetéktelennek tartották a megyék iskolai ügyekbe való beavatkozását, a nemességnek nevelés céljából történő megadóztatását pedig - egyenesen - alkotmányellenesnek. Miután a legutóbbi két diéta (1830, 1832) óta sem mozdult előre a nép nevelésének az ügye az országban, ezért a liberális kisebbség - a konzervatívok ellenében - inspirálni kezdte a megyéket a népnevelés ügyének saját hatáskörükben való megoldására. Maga Somogy is, a köznevelés és népoktatás kérdését tovább már nem odázhatván, az 1837. tavaszi ülésszakán csakhamar kiküldte választmányát, amely 1838. január 18-án, Sárközy Albert másodalispán elnökletével meg is kezdte a munkáját. A másfél esztendeig működő „választottság" az „országos és nemzeti köztárgyak" sokasága közül a népnevelés ügyére hívta fel különösképp a figyelmet és elfogadta, hogy a „nevelésbeli oktatásra" háromféle iskolatípust tart szükségesnek működtetni: 1. az elementárisát, vagyis a kezdőt, 2. a továbbtanulásra „készítő oskolát" és végül 3. a főiskolát. A bizottság másnap: január 19-én már Czindery László elsőalispán elnökletével folytatta munkáját, tagjainak sorában Somssich Pállal. A választmány sictett leszögezni, hogy a II. Ratio educationis rendeletét nem tartja ugyan törvényellenesnek, mindazonáltal alkotmányjogi megfontolásból óvásként leszögezte, hogy „a jövőben a kormány önkényileg az ország hozzájárulta nélkül a nevelési rendszerbe be ne follyon". De annak is hangot adott a választmány, hogy az országgyűlés csak a tanítandó tudományokat határozhatja meg, a tanítás módozatait azonban aligha írhatja elő. Az elvi kérdések után sietett azt is megfogalmazni a választmány, hogy az alap- vagy elemi iskolák támogatására vonatkozó törvények szerint - célozván az 1548. évi 6. és 1550. évi 19. tc.-re - a papi „jószágok" jövedelmeit még az uralkodó sem fordíthatja más célokra, mint az iskolák javára. Ha pedig ezek az összegek elegendők nem lennének a tanítói fizetésekre, akkor legyen szabad azokat „önkényti adakozásokkal" s „szabad ajánlásokkal" kiegészíteni a nemzeti nevelés céljaira „az adózókra is arányilag (arányosan) kivetendő adó által". A választmány változó érdeklődés mellett végezte a munkáját. A részvétlenség miatt elnapolt március 26-i ülésen június 20-át tűzték ki az újabb összeülés dátumára. Ezen Kiss András csokonyai lelkész formális javaslatára deklarálták az iskolatípusokat: I. elementárisra, valamint 2. közép- és főiskolára.
