Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

tanulásokat, s közönséges pásztorokat nem tartván, többnyire ökrök, lovak, borjúk s apróbb baromfiak őrzése miatt alig 6-8 gyermek találtatik az oskolában, y így amit télen tanultak, tavaszi és nyári üdökben majd egészben feledékenységben bocsájtják."

2i A püspöki javaslat második pontja a tanítók „bérének" közadók módjára történő, elöljárók általi behajtását kérte a megyétől. („2. A mestereknek bérek ugyanis szűken lévén szabva, ennek némely része esztendőnként közönségesen f ize te tien szokott maradni, ha a szükséggel küszködő tanító járandóságát erősebben sürgeti, a fizetni vonakodó népnek elidegenedését és neheztelését vonja magára, ezen esetben pedig a nevelésre és tanításra ismét világosak a káros következtetések, melyeknek megelőzésére leghathatósabb gát leszen, ha a helységek elöljárói a Tekintetes Vármegyének tisztviselői által arra szorítatnak, hogy azon kevés esztendei jutalmat, mely a törvényes látogatás alkalmával a mester részére megállapítva van, annak számára a néptől ők szedjék be.") A püspöki javaslat harmadik pontja a kilenc éves korig iskolába nem járó gyermekek iskolába kényszerítését kérte a vármegyétől. („3. Mivel azon hasznokat, melyek az ifjúságnak helyes és célirányos neveléséből egyenesen ugyan ennek testére, lelkére, közvetve pedig az egész hazára, sőt a közönséges emberi társaságra áradnak, a tudatlan s megrögzött, ősi szokásokhoz erősen ragaszkodó köznép által nem látja vagy által látni nem akarja, s ugyanazért az iskolától felettébb idegenkedik, szükséges, hogy ott, hol a szülőket a plebánusok s mesterek szóval, tanáccsal gyermekiknek iskolába járatására birni nem képesek, ezen kötelességnek teljesítésére a járásbeli tisztviselő urak által kényszeríttessenek, annyival inkább, mivel 9 esztendős korig a gyermekek kézi munkára nem alkalmatosak, addig pedig azt megtanulhatják, amik a falusi iskolákban előadatnak.") A megye - 1832. június 18-i nagygyűlésén - köszönetét fejezte ki a püspöknek hasznos és fontos közművelődési tevékenységéért, javaslataival egyetértve - határozatot hozott, sőt - megyei statútumaiba iktatva - azt is elhatározta, hogy „minden gyermekre, aki 9. esztendejét felülmúlta és oskolába nem járt, az adót, szint annyi mértékben vessék ki, mint az apjára".

22 Magyarán szólva: a megye a kilenc éven felüli s iskolába nem járó gyerekek adó alá vonásával igyekezett gátat vetni a jobbágy-paraszti társadalom krónikus iskolakerülésének, ami lényegében - a pénzbírságolást illetően - még ma is gyakorlat. Mindennek a fonákjaként azt is megállapíthattuk, hogy a megye a büntetésnem foganatosítása által szinte érdekeltté vált az iskolakerültetésben, hiszen következményeként valósággal nőtt az adóalapja. Az előrelátó püspök - 1832-ben - újabb kompromisszumos rendelkezésivel a népiskolázás gondjain igyekezvén segíteni, elrendelte, hogy csak télen kell tanítani szigorú következetességgel az iskola minden osztályában, délelőtt 3, délután 2 órán keresztül (szerda és szombat kivételével), nyáron pedig szünetelhet a tanítás a mezei munkák miatt. Az egyházfő szorgalmazta továbbá a természetrajzi ismeretek tanításának a fontosságát is a népiskolákban, különösképp a hazánkban termesztett hasznos növények ismeretét, a káros növények felismerését, a gyümölcsfák ültetését és kezelését s még a selyemhernyó tenyésztéséé is, az eperfák ültetésével egyidőben. Tolna megye is ezidőtájt ajánlotta népiskoláinak Csapó Dániel által szerkesztett Gazdasági Kistükör c. kézikönyvnek és Matuska Józsefnek: A selyem-