Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

így a II. Ratio educationis is, amely a népiskola tekintetében pedig jó­val többet és hasznosabbat tett a hazai művelődés asztalára, mint az első, még mindig azokkal az alkotmányjogi fenntartásokkal és politikai bizalmatlansággal találta szembe magát a megyék részéről, amelyek ezúttal is óvásaik megfogal­mazására buzdították őket, hangsúlyozottan húzva alá a köznevelés dolgában az országgyűlés által hozott törvények egyedüli illetékességét. Tekintsünk végig a megyeszékhelyi mezőváros: Kaposvár nemzeti iskolá­jának a történetén, közvetlenül a II Ratio educationis megjelenése utáni eszten­dőkben. Mindez arra is jó példa lesz a számunkra: miképp indult a rendelet ki­adása utáni esztendőkben egyfajta fellendülés és pezsgés a reformkor hajtotta évtizedekben a falusi és városi népiskolákban? A XVIII. század végétől a nemzeti iskolája ügyében eléggé magára ma­radt várost Somogy megye mit sem támogatta. Csak a helytartótanács 1799-ben eszközölt felszólítására tette meg az első lépéseket, hogy a megye földesurai kö­zött gyűjtést indíttasson a gimnáziumra. Ugyanakkor a pécsi tankerületi főigaz­gató is utasította a várost rozzant népiskolájának a rendbehozatalára. Mindez kedvező ösztönzéssel hatott az iskola ügyére, 2000 forintot egybe is gyűjtöttek, amelyből iskolai alapot képeztek. Balogh István Kaposvárott időzött színtársu­lata is az 1828. január 16-i előadásának jövedelmét: 80 forintot az iskola épí­tésérc ajánlotta fel. A nemzeti iskola sorsa a gimnázium sorsával és fejlesztésével volt össze­kötve. 3 ^ Mindez átmenetileg vissza is fejlesztette a népiskolát, amikor is harma­dik osztályát átminősítették a gimnázium első osztályává. így a mezőváros is­kolája két osztályossá esett vissza a II. Ratio educationis esztendejében, amolyan két osztályos mezővárosi iskolává vagy altanodává lett. Ebben az állapotában maradt 1847-ig, amikor is visszakapta a gimnáziumtól az 1806-ban átcsatolt har­madik osztályát. Csak ettől kezdve vált három osztályú városi iskolává, amely­ben koedukáltan tanítottak, amelynek a szétválasztására - végül is - a város­ban csak 18 s 3-ban került sor. Az iskolaépület azonban nagyon rossz állapotban volt, omladozott a te­teje és a mennyezete beázott. Sohár Ferenc mester 1812 augusztus 30-i jelentésé­ben az alábbiakat írta: „Az épületnek egy része, mely foglalja a hátulsó szo­bámat, második és első klasszisbeli oskolákat, oly romlandó karban állnak, hogy a szobának a padlása már be is szakadott, a tornátznak egy darabja már le is szakadt, mely ha tovább is épületlen marad, az első és a második klasszisnak a teteje is lerohan, amint 7nár az első klasszisban a gerenda felducolva vagyon." 1 * Az iskola nagyon szűk volt, a kezdő tanulóknak 1819-től már délelőtt és délután is járniok kellett a tanításra. 1826-ban a városháza adott egy kölcsön­termet az iskola céljára. 5 Az iskola vezetői arra törekedtek, hogy mihamarabb új épületet állítsanak fel a városban. Jóllehet a tervek már 1817-ben elkészültek, a munkához mégis csak 1829-ben láttak hozzá, az épület azonban csak 1832-ben készült el. A kortársak az elemi iskola megépítését jelentős kulturális ténynek tar­tották. A Jelenkor 1832. évfolyamának 69. száma így írt a város jelentős kultu­rális eseményéről: „Kaposvár csinosulásához járni, hogy az itteni lakosok nem tekintvén szűk tehetségük körét, fölös áldozatokkal egy emeletes csinos nemzeti

Next

/
Thumbnails
Contents