Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
iskolát építenek a gimnázium ellenében, melyben ezen intézet tanítója is alkalmas tágas lakáshoz jut. Az épület homlokzatán ezen felírás olvasható: »A haza kis polgárainak 1832«. Az egész mű mind építőmesterének, mind a lakosok igyekezetének nem kis becsületére válik." 5 l a A város nemzeti iskolája így megszabadult azoktól a kedvezőtlen körülményektől, amelyek bizony elég rossz híreket terjesztettek róla. Sohár Ferenc tanító idejében (1805-1816) inkább vidékre adták a városi szülők a gyermekeiket tanulni, mintsem a sajátjukéba. A kortárs Berger Józsefnek is rossz véleménye volt az iskoláról. 6 Idővel azonban az iskola színvonala egyre jobban kezdett emelkedni. A szorgalmi idő októbertől júliusig tartott benne, két félévre osztottan. Az első félév október és március között, a másik pedig április és július között zajlott le. Az iskolában délelőtt 8-10-ig, délután pedig 2-4-ig tanítottak. A leányok női kézimunkát is tanultak falai között. Hetente kedd délután és csütörtökön szünnap volt az iskolában. Milyen volt a megyeszékhelyi mezőváros új épületbe költözött „tanodájában" az iskolába járás a XIX. század első felében? Hoss Józsefnek, a veszprémi püspöki levéltár forrásaira támaszkodó adata szerint' 1814-ben még csak 70, 1816-ban 89, 1824-ben azonban már 165 gyermek járt összesen az iskolába. Mindezek az adatok a II. Ratio utáni évtizedek városi népiskolájának lassú fejlődéséről tesznek tanúságot. A tényleges iskolába járás arányát az 1833/34-i iskolai esztendőben aránylag már könnyen meg tudjuk állapítani, miután ebben az iskolai szemeszterben 204 volt az iskolakötelezettek, az iskoláskorúak száma. Ebből mindössze 123 járt az első osztályba és 36 a másodikba, tehát 159 tanuló: az iskolakötelesek 77,94°/()-a. így az iskolába járás aránya jóval kedvezőbbnek volt mondható a megyeszékhely mezővárosban, mint a megye jobbágyfalvainak az iskoláiban. 18 36-1843 között már az iskola első két osztályában a szorgalmas és a hanyag tanulók száma is rendelkezésünkre áll, amelyből a megyeszékhelyi nemzeti iskola tanulmányi eredményeinek egyfajta növekedésére is következtethetünk. Az említett esztendőkben 1250 tanulóból, 1111 volt a szorgalmas tanulók (88,38%) s mindössze csak 139 a hanyag tanulók száma (11,12%). Ez idő alatt a kimaradt tanulók száma mindössze csak 43 volt (3,44%). Hogy milyen volt egyébként a tanítás színvonala az iskolában, ahhoz elég a 30-as és a 40-es években még elég alacsony nívójú pedagógiai gyakorlatot is említeni, amely a nemzeti iskolában még mindig a szajkózást tartotta a legeredményesebb módszernek az abc-s könyvecske alapján. Talán nem lesz érdektelen azt sem megjegyezni, hogy ebben az iskolában is együtt tanukak a fiúk és a leányok. A későbbi évtizedekben azonban már a külön leánytanítást is meghonosította a város. Divatossá kezdett válni a polgárosodó városban a leányok számára a magániskolák szervezése. Ilyen magániskoláról van tudomásunk 20 növendékkel 1815-ben is, amelyet özvegy Feketéné nemesasszony vezetett. A másik magániskola dr. Serkl táncmesteré volt, amelyben a táncon kívül német nyelvet és kézimunkát is tanítottak 1818-ban. A vizsgált időszakban a tanulók közül 118 (9,44%) volt csak a nemesi családok gyermeke a városban lakó, vagy a gyermekét itt taníttató igen vékony nemesi réteg számarányának megfelelően. Már jóval magasabb volt, számszerint 262 (20,96%) a plebejus értelmiségi, az alkalmazotti szülők iskolábajáró gyer-
