Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

mint kétszeresét, de a relatív értékeket figyelve is, több mint másfélszeresét. Ez a hátrány 1890-ig tovább nőtt: a dunántúli átlag közel 60, a dunántúlit ettől kezdve már meghaladó országos átlag mintegy 80 százalékkal magasabb; az első helyen álló Tolnában 2,3-szer több volt az iskolák jövedelme. Az 1900-tól megfigyelhető „felkapaszkodás" elégtelennek bizonyult a történelmi hátrány ellensúlyozására; s magyarázatát is elsősorban az országos kiegyenlítődést elősegítő, növekvő mértékű állami támogatásban, ill. néhány megye, mindenekelőtt Vas és Zala feltűnő visszaesésében kereshetjük. Ennek a második fellendülési szakasznak aztán az első világháború vetett véget. Az iskolák anyagi helyzete - különösen a századfordulóig - egyenes öszszcfüggést mutat a lakosság által fizetett egyenesadó, ill. az egyencsadó után számítható 5 százalékos iskolaadó egy iskolára vetített arányával, ami ismételten aláhúzza a helyi gazdasági - s ennek nyomán a társadalmi és politikai - tényezők meghatározó szerepét az elemi népoktatás fejlődésében. 2. A „felső" népoktatás A hatosztályos elemi népiskola folytatásának szánt három-, ill. kétosztályú felső népiskola, amelynek a megszervezését a népoktatási törvény a népesebb községekben ajánlotta, bizonytalan tartalmi koncepciójával, életidegenségével a törvény legkevésbé sikerült, életképtelen konstrukciója volt. Az első kultuszminiszteri jelentés Magyarországon 501, a Dunántúlon 56 felső népiskolát, Somogy megyében mindössze hármat tartott számon. Későbbi forrásokból kideríthetően Kaposvárott, Marcaliban és Nagyatádon jelezték a megszervezését; 1872-ben azonban már szó sem esett róluk, és megyénkben később sem találkozunk ezzel a népiskola-típussal. Számuk egyébként országosan is fogyott, 1872-ben csak 75ről tudott a miniszteri jelentés, a századforduló után pedig már tíz sem volt az országban. Polgári iskolák felállítását elsősorban az 5000-es lélekszám feletti településeken szorgalmazták; az eredeti elképzelések szerint a fiúk számára hat-, a leányok számára négyosztályú iskolák szervezésével. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 19425/1874. sz. utasításában szigorúan előírta a tanfelügyelőknek, hogy ezekben a helységekben „egy év leforgása alatt, habár bérházakban is" gondoskodjanak „mind a fiúk, mind különösen a leányok számára" ezen iskolák megnyitásáról.2 A mellékelt listán Kaposvár is szerepelt; ennek ellenére - bár a helyi sajtó gyakran visszatérő témája volt a kaposvári polgári leányiskola ügye - a megyeszékhelyen csak 1882-ben került sor egy államilag segélyezett községi polgári leányiskola felállítására. Az iskola ügyét - akárcsak egy „kereskedelmi irányú alreáltanoda" programját főleg a város zsidó polgársága támogatta; - jelentős anyagi áldozatvállalással. A mostoha körülmények között is életképesnek bizonyuló leánypolgári mellett az 1880-as évek végén egy kérészéletű „kereskedelmi jellegű" polgári fiú magániskola is létesült; véglegesen azonban csak a századforduló után alakult meg a kaposvári községi fiúpolgári. Ebben az évtizedben egyébként már ugrásszerűen gyarapodott ezen iskolák száma; a két kaposvári mellett Szigetváron, Nagyatádon és Marcaliban is megkezdte működését vagy állami vagy községi vagy társulati jelleggel egy-egy fiú és leányiskola. A listát a csurgói, majd a barcsi polgári iskolák teszik teljessé. Megjegyzendő, hogy egy-egy iskola létrehozására az elsősorban érdekelt tisztviselő-, kereskedő-