Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

Az iskolák fontosabb kiadásai z. c. táblázat Év Tanítói fizetés Fűtés, tisztogatás stb. Tantermi felszerelés stb. Vásárlás, építkezés, egyéb k. összeg % összeg % összeg % összeg % 1872. 165 909Ft 94,28 7 3Ó9Ft 4,i9 2 62oFt i,49 — — 1875. 162 232Ft 93,83 9 302Ft 5,38 528Ft 0,31 — 1878. 161 64 5 Ft 9 3.67 9 2Ó4Ft 5,37 52 8Ft 0,31 — — 1881. 171 255Ft 9 3,7 3 9 97oFt 5,45 i46Ft 0,07 I o48Ft o,57 1884. 212 339Ft 92,35 10 984Ft 4,79 83iFt 0,36 3 i5oFt 1.37 1887. 211 Ó43Ft 89,47 n 961 Ft 5,05 749Ft 0,31 10 ij8Ft 4,29 1890. 215 954Ft 88,12 12 449Ft 5,07 3

8

4

Ft 0,15 13 8i2Ft 5,63 1895. 299 4i8Ft 90,27 22 oÓ9Ft 6,65 2 703Ft 0,81 4 039Ft 1,24 1900. K . K . K . K 1905. 728 320K 69,85 55 232K 4,93 22 876K 2,04 134 895K 12,04 Az iskolák jövedelmi viszonyai pontosan tükrözték a Somogy megyei népoktatás sajátos helyzetét, viszonylagos elmaradottságát. 1881-ig a jövedelemnek több mint felét a természetbeli hozzájárulások tették ki. Ez az arány - időszakosan nagy visszaesésekkel (1895-ben pl. 62,2 százalék) - lassan változott, s csupán a századforduló után csökkent 40 százalék alá. Tekintettel arra, hogy a századfordulóig az iskolai jövedelem 88-94 százaléka a tanítók fizetését fedezte, a fenti adatokból a tanítók anakronisztikus, függő helyzetüket felerősítő anyagi viszonyaira is következtethetünk. Feltűnő, hogy az összes kiadások egy-egy iskolára, ill. tanulóra (6-12 éves tankötelesekre) vetített hányada hosszú időn keresztül alig-alig változik, sőt az anyagi helyzetet pontosabban tükröző utóbbi adat fejlődés helyett stagnálásról, sőt időszakos visszaesésről beszél. A századforduló kedvezőbb adatai elsősorban a felhalmozódott hátralékok kényszerű rendezésének a halaszthatatlanságát érzékeltetik; ugyanakkor a korszakra általában, országosan is jellemző fellendülésnek, a közoktatási kiadások jelentős növekedésének bizonyítékai. A jövedelem főbb forrásait tekintve első helyen, ha némileg csökkenő aránnyal is, az egyházi hozzájárulás szerepel. Az egyházak átlagosan több mint 40 százalékos részesedése az iskolai terhekből azonban korántsem tükrözi a felekezeti iskolák 85-95 százalék között változó arányát. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az egyházi hozzájárulás javarészt a hívek különböző jogcímű szolgáltatásaiból tevődött össze, s a lakosság adói vagy a közös községi vagyon jelentették az ún. községi hozzájárulást, s hogy végül a tandíj volt - igaz, csökkenő arányban - az iskolák jövedelmének második fő forrása, akkor nyilvánvalóvá válik előttünk, hogy az elemi népiskolák fenntartása korszakunkban mindvégig, elsősorban a terheket közvetlenül vállaló, ill. vállalni kényszerülő paraszti lakosságra nehezedett. A kép teljességéhez tartozik, hogy ezek a költségvetési adatok - főképpen az 1870-80-as években, a helyi gazdasági körülmények változásaitól függően többé-kevésbé fiktív adatok voltak; a statisztikák ugyanis nem beszélnek a csak közigazgatási úton behajtható vagy éppen bevasalhatatlan és papíron ma-