Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)
Az elemi népiskola előírásszerű kiépülését jelzi, hogy - amint ezt a következő táblázat is mutatja - 1900 után az iskolák több mint 90 százaléka mellett működött vagy „általános irányú", tehát az elemi készségek gyakorlására hivatott vagy „gazdasági jellegű" ismétlő iskola. 2. sz. táblázat Az elemi iskolák mellett működő ismétlő iskolák adatai ( 1899-1914) Az elemi 5b _^ iskolák c ^ számához — -a u . > « J N S S viszonyított ^ .2 r j ífj aranyuk 1899. 346 5 351 85,8i 1902. 394 7 401 95,93 1905. 383 16 401 95,47 1908. 328 73 405 93,75 1911. 310 98 408 93,57 1014. 309 I02 4II 93,83 A gazdasági jellegű ismétlő iskola fokozatos elterjedése - növekvő látogatottsági adataival együtt - az iskoláztatási igények fejlődését, további differenciálódását is jelzi egy speciális, a mindennapi élettel összefüggő, gyakorlatias ismereteket nyújtó iskola- vagy tanfolyamtípus iránt. A gazdasági ismétlő iskola - nagyjából a népoktatási törvény intencióinak szellemében - végül is a szakirányú paraszti iskoláztatás sajátos, a munka melletti tanulást, „továbbképzést" biztosító intézményének a csírája, a teljesebb és a „valódi" népiskola egyik lehetősége volt. Az iskolák épületeiben sok változást hoztak a kiegyezést követő évek. Az 1881-ben nyilvántartott 396 iskola közül 110 (27,77 százalék) 1869 után épült; egy 1884-es statisztikai kimutatás szerint ugyancsak ekkor a tantermek 32,2 százaléka (509 - 164). 1884-ben a tantermek 47,1 százaléka (240) volt „törvényszerű belső kiterjedésű". 92,5 százalékuk (471) „szükséges és célszerű bútorzattal ellátott". Ugyanezen évben a tanítók 94 százaléka lakhatott ún. tanítói-szolgálati lakásban; az iskolák 84 százalékához (349) tartozott testgyakorló tér és 78 százalékához (321) vegyes rendeltetésű - tanítói, iskolai és községi - népkönyvtár. A mezőgazdasági ismeretek oktatásának lassú terjedését és kedvezőtlen objektív feltételeit jelzi, hogy faiskolával csak az iskolák 58,5 százaléka (241), gyakorlókerttel mindössze 7 százalékuk (29) rendelkezett. Ez az arány a korszak végéig mérsékelten javult, jelentősebb változás csak a gyakorlókertek számában mutatkozott. A tantermek nagyobb hányada a legelemibb munkafeltételeket illetően is sok kívánnivalót hagyott maga után. A belső-somogyi református egyházmegye esperese, Körmendy Sándor 1882-ben a következőképpen jellemezte a felügyelete alá tartozó iskolák közel egyharmadának, 30 délvidéki református népiskolának az állapotát:
