Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

„E most megnevezett helyeken vagy egyáltalán szűkek, s így a tanköteleseket egészséges levegővel, szabad mozgáshoz szükséges térrel ellátni éppen nem elégségesek, vagy sötétek, s így kivált télen . . . céltalanok ; vagy olyanok, melyekbe a világosság szembe hatol be, ami zavarja a nézést és rontja a szemet, vagy jobbról jő, minek folytán az író, számoló kéz épp odaveti árnyékát, ahol világosságra volna szükség; vagy földesek vagy ami még rosszabb, téglával, mégpedig porlékony téglával burkoltak, minél fogva a sok jövő-menő tanonc naphosszat porfellegben tartja az iskola levegőjét, mi a fejlődő gyermekseregre, mint a tanítóra is egészség- sőt életveszélyes; vagy maguk a padok oly hosszúak, hogy a bennük foglalkozó tanoncok a tanító által megközclíthetetlenek, foglalkozásaik tehát ellenőrizhetetlenek, a ki- s bemenő tanoncok által a benne ülők folyton zavartatnak; vagy egyébként oly rossz a szerkezetük, hogy a padasztalok távolsága miatt a gyermek kénytelen előrehajlott testtel, görbesztett háttal s behajló mellel ülni naphosszat bennük; vagy egészen egyenes hátúak, minél fogva nyugalmi helyzetükben a gyenge, fejletlen gerinccsigolyák kénytelenek a föltest egész súlyát tartani; a padokban a lábdeszkák hiányozván; az altest lógó helyzetében kifárad, s így a gyermek kénytelen összezsugorodni benne."

16 Hasonló tartalmú jelentéseket, felterjesztéseket szép számmal idézhetnénk. Hogy a számbavehető eredmények mellett a helyzet alapvetően nem változott, egy 1919-es tanfelügyelői körút tapasztalatait hívjuk bizonyságul. 1919 márciusában és áprilisában az újjászervezett tanfelügyelőség (később a megyei művelődésügyi osztály hivatala lesz) három járás 19 községében 24 elemi iskolát látogatott meg. A látogatási jegyzőkönyvek a 24 iskola közül mindössze kettőt minősítettek „elfogadhatónak", ill. „megfelelőnek". 18 iskola rossz vagy nagyon rossz állapota miatt nyomorúságos kényszermegoldás, 4 elvileg használhatatlan. A balatonöszödi református elemi iskola „épülete teljesen rozzant viskó, alacsony és szűk kis tanterme van, az ablakok és az ajtók korhadtak és kicsinyek." Balatonbogláron „az iskola épületei régi, alacsony, alkalmatlan, nyirkos házak, az egyik gazdasági istállóból van átalakítva." Nagycsepelyen a római katolikus iskola „épülete kritikán aluli, düledező, a padlása beomlott, a szomszéd felőli oldala ledőlt."

1

' A Móricz Zsigmond által 1919 áprilisában kalauzolt angol újságírók Szentjakabon „ . . . először a csírás-istá/llókat látták, s azzal nagyon meg voltak elégedve. . . . De amikor az iskolába mentünk, nagyon el voltak képedve. Kíváncsian nézték a téglával kirakott szobát, az iskola zsúfolt, apró padjait, a piszkos falitérképet, az osztálynaplót. . . "

18 Az iskolák felszerelését illetően, a korszakot végigtekintve, inkább viszszafejlődésről, leromlásról beszélhetünk, semmint előrehaladásról. A népoktatási törvényt követően a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jórészt állami költségen látta el az iskolákat az új tantervhez szükséges felszereléssel. Az 1880-as évek tanfelügyelői intézkedései viszonylagosan teljessé tették az alapvető taneszköz-ellátottságot, elsősorban a fekete falitáblákból, a fali olvasótáblákból, a fali és kézi térképekből, a természetrajzi, a rajzi és a szépírási falitáblákból és a számológépekből. A népiskola beszűkülő programjának megfelelően jóval hiányosabb volt a felszerelés pl. a történelmi szemléltető képekből, a természettani faliábrákból, a természetrajzi gyűjteményekből és más hasonló, a differenciáltabb munkához előírt eszközökből!; s ezek használata is igen szűk körre redukálódott. Amint ezt az iskolák költségvetésének későbbi elemzése mutatja, a korszakban mindvégig jelentéktelen volt az iskolai felszerelésekre fordítható összeg, s ez az