Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

hangoztatta, hogy a kormány az oktatás ügyében már két diéta óta semmit sem lépett előbbre, a papság pedig elhanyagolja a nép megfelelő nevelését, ezért elkerülhetetlen, hogy a megyék saját hatáskörükben kezdeményezzenek; egyrészt függetlenebbül a diétánál és jobban érvényesíthetik a nevelésben a kor szellemét, másrészt illetékesek is erre, hiszen az oktatás elvi és gyakorlati rendezése a nemzet elévülhetetlen joga; de törvény sincs, amely tiltaná a megyei kiadások emelését, főleg, ha az oly nemes célra történik, mint a nevelési; a törvényhatóság önkéntes elhatározás alapján, amint ezt Mátyás törvényei igazolják, adóztathatja saját nemeseit, hiszen ezt tette már - mégpedig a kormány tudtával - a kolera idején, sőt egy-két megyében a megyeház építése kapcsán is. Végső következtetésként rámutattak, hogy a kormány azonnal a törvényhatósági jog áthágásának minősíti, mihelyt a megye valami jót akar; álláspontja a nevelés kérdésében harckezdés a nemzettel és a helyhatóság illetékességének korlátozása, mégpedig centralizációs célzattal. A konzervatívok viszont - köztük a papság - a kormány érveit szajkózták: a nevelés felségjog, amelyet az uralkodó a papi rend útján gyakorol; a megye illetéktelen az iskolaügybe avatkozni; az eszközt semmiféle cél sem szentesítheti; a nemesség kötelező anyagi hozzájárulása a neveléshez a közteherviselés alkotmányellenes elvének becsempészése a megyei gyakorlatba, hiszen nemesre megyeileg adó nem vethető; ilyen adóztatás nélkülöz minden törvényes alapot, a nemesi kiváltsággal összeegyeztethetetlen, illetőleg nemesre adót csak a törvényhozás írhatna elő; minden más mód, amely anyagi terhet rak rá, alkotmányt és privilégiumot csorbít, különösen akkor, ha egy-egy törvényhatóság nemesi közösségének nem egyhangú beleegyezésével történik; de a kormány akkor is csupán kötelességének tesz eleget, amikor a megyéket - az uralkodó felségjogára hivatkozva - arra utasítja, hogy a nevelés rendezését illetően minden önkényes lépéssel hagyjanak fel. Nem egy törvényhatóságban hangot kapott az az ultrakonzervatív érv is, hogy a népet teljesen elegendő vallásoktatásban részesíteni, mert vagy értelme nem képes egyéb ismeretek befogadására, vagy balul értelmezve, a fennálló rend ellen irányíthatja azokat. A liberálisok törekvése, hogy az iskolaügyet megyei befolyás alá vonják, egyébként is az ellentábor szívós visszautasításával találkozott. Fejérben például 1842-ben, amikor az ellenzék annak kiderülése után, hogy 2000-nél több katolikus gyerek semmiféle oktatásban sem részesül, hasonló indítvánnyal állt elő, a papsággal egységfrontba lépő nagybirtokosok a már létező iskolák támogatásának megvonásával fenyegetőztek. így a közgyűlés, akár előzőleg Somogyban, csupán az önkéntes adakozás mellett döntött. Több megye, így Sáros határozatilag helyeselte a kormányszervek álláspontját, és - bár némelyek, mint Pozsony, amely 1841 februárjában maga is elvetette azt a liberális javaslatot, hogy a jövő diéta vonjon mindenkit oktatási célra fordítandó adó alá, fájdalmasnak nyilvánították a nevelés állapotát és egyesek kibúvóját - vagy pusztán tudomásul vették a vasi felhívást, vagy szembefordultak vele. Igaz, 17 a jövő diéta feladatai közé sorolta új és korszerű iskolarendszer megteremtését, 46 megye nemességének többsége azonban a vasi végzéseket semmisnek nyilvánító felsőbb rendeletekben nem látott sérelmet. Mindössze Gömör és Nógrád álltak határozatilag Vas mellé, bár az utóbbi úgy, hogy maga viszont egy közeli kongregációján elutasította azt a tervet, amely a nevelés javítása végett a nemességre is bizonyos terhet hárított volna.