Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

Érdekes, hogy az egyébként szinte minden kérdésben radikális Pest sem állt Vas mellé. E megyében egy több év óta kiküldött választmány számos javaslatot dolgozott ki a népnevelés megszervezésére, de pénzhiány miatt egyikből sem lett semmi. 1841 márciusában viszont - Zsoldos Ignác hasonló javaslatától ösztönözve - a választmány azt indítványozta, hogy bármely rendű megyelakos fizessen népoktatási célra évi 2 krajcárt, mert az így begyűlő évi 11 726 forinttal már lehet valamit kezdeni. A közgyűlésen Szentkirályi azzal az ötlettel állt elő, hogy a fenti összeget inkább a magukat megváltani akaró közösségeknek adják kölcsön, és csupán kamatait használják fel népoktatási célokra. A többség, köztük a liberálisok zöme, nem értett Szentkirályival egyet, és a választmányt megbízta, hogy terve életbe léptetéséhez készítsen részletes javaslatot. Az ügy azonban újra már nem került a közgyűlés napirendjére; a megye feltehetően a vasi eset tanulságai alapján állt el a kérdés ismételt megtárgyalásától, mert a Pest megyei terv ugyancsak feltételezte a nemesek megadóztatását. k) A büntetőeljárás javítása Nevelő célzatú, egyszersmind humánus meggondolásokból fakadtak azok - az alávetetteket is emberszámba vevő - javaslatok, amelyekkel a liberálisok bizonyos csoportjai az igazságszolgáltatás rendszerének egyik-másik, esetleg több mozzanatát igyekeztek egyidejűleg az érintettek javára módosítani. E téren egyedül Győr megye lépett hátrafelé, amikor 1841-ben a megyei tiszti ügyészt - noha az valamiféle törvényességi felügyeletet mégiscsak gyakorolhatott - eltiltotta attól, hogy jelen legyen úriszéki ítélet hozatalánál. A megyék egész sorában viszont, részben a Pesti Hírlap lelkiismeret-riasztó hatására, részben attól bátorítva, hogy új büntető-javító rendszer kidolgozására maga az előző diéta rendelt országos választmányt, különböző, ám a haladás csíráját magukban hordó indítványok kerültek a közgyűlések elé. Beterjesztőik a nagyobb igazság elvéből és a nevelőjavító hatás elsődlegességéből indultak ki; ellenzőik a törvényesség és a diétái hatáskör védelmének jelszavával, az elrettentés-büntetés szükségességét hangoztatva szálltak szembe velük. A kérdéskörben Pozsony 1841-ben, Szabolcs 1842-ben egész börtönrendszert dolgoztatott ki, de a többség - a várható költségektől is fázva - a diétái bizottságra utalással odáztatta el megtárgyalásukat. Hont 1842-ben új börtön tervezése és építése mellett határozott. Szabolcsban 1842-ben megbukott a közhelyekre elriasztásul állított bitófák és kalodák eltávolítására vonatkozó javaslat, de Borsod már előbb leszedette helységeiben a kalodákat, és 1842-től a középponti járás főbírájának intézkedése után Békésben is kezdtek az utcákról, terekről eltünedezni a deresek. Bars 1841-ben kimondta, hogy mivel a földesurak az úriszékhez tartozó ügyeket évekig hevertetik, ilyeneket a jövőben csak alispán vagy szolgabíró vehet át, aki egyszersmind köteles a földesúrral két héten belül úriszéket tartatni. Trencsén 1842-től csak bírói gyakorlattal már rendelkező táblabírát engedett a törvényszékre. Bars 1841-től, hogy némileg elősegítse az igazságszolgáltatás pártatlanságát, a megyei törvényszéken nem valamennyi, hanem csupán az ügyben - érdektelensége alapján - berendelt szolgabírónak és esküdtjének biztosított voksjogot. Máramaros ugyanilyen céllal jelenlétük esetén is csak a tanácskozásra szorította a hivatalosan nem berendelt táblabírák jogát. Trencsénben 1842-ben kisebbségben maradtak ama javaslat pártolói, hogy a törvényszékek nyilvánosan