Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Laczkó András: Sárközy István arcképe
mindőn József császár zászlói alatt 1789-ben a törökök megverettek -. Idézem a bevezető sorokat: Országunk bástyái! minő dicséretet adjak Én néktek magyar huszárok? Nincs annyi tehetség Bennem, hogy a csudatételckct, melyekkel elhirült Mind az egész földön nevetek, s vele kedves hazátok, Tollammal kifejezhessem. Megvonta világát A török hold gyors fegyvereitek villámira; s mellyck Rettentnek vala, szarvaitól megfosztva, leroggyant Mennyköveitekre. Mohács mezején majd fogytig elhullott Őseink véréért megadóztattátok, halomra Vagdalván fene táborait; s valamerre lesújtott Mérges halált szóró karotok, patakokra nevelvén Ozmán népe dühös vérét... 18 Gvadányi költészetéből további példák sorozatát lehetne kiemelni, de inkább arra kell figyelnünk, hogy volt (némileg ugyan később) a katonasággal kapcsolatos másfajta álláspont is, amelyekkel nagyobb rokonságot mutatnak Sárközy István nézetei. Fazekas Mihályra gondolok, aki tizenhat éves korától hét évig legénységi sorban szolgált a huszároknál, átélte a katonák kemény sorsát. Harcolt a török ellen, s erről szóló leíró költeményein e lelkesültség érződik (pl. Felette hatalmas. . ., Riadó). A francia forradalmi háborúban való részvételekor ez eltűnik. Sőt, minden háborút elítélt a józan ész nevében. Első verseiben a vitéz magyar úgy vágta elleneit, „mint kaszás a répcevirágot", a kilencvenes évek közepére viszont teljes átalakulás következett. A hajdani buzgó haditiszt ekként értékeli hivatását: Óh kedves élet legsanyarúbb neme ! Ugyan mi szükség volna reád, hahogy Az ember e jó kis világot S benne magát okosan szeretné? Az érdemesnek hogyha segítsz ügyén Hatalmas ember! szebb nevet érdemelsz, Mint aki fclfuvalkodásból Százezer attyafiát levágat. (Egy véres ütközet)® Fazekas hivatásos tisztként időben, térben hosszabb utat- tett meg annak felismeréséig, hogy a katonáskodásnál érdemesebb dolgokat kell cselekednie. Egy évtizednyi szolgálat tapasztalataitól csömörlött meg. Sárközy mindössze egy évig volt strázsamester, de épp eleget látott ahhoz, hogy kilépjen. Az nyilvánvaló, hogy mindkettőjük döntésében nagy szerepet játszottak a megismert külhoni eszmék, a felvilágosodott józan ész! Sárközynek a seregtől történő megválása nagy visszhangot váltott ki megyei körökben, többen igyekeztek meggyőzni őt lépésének helytelenségéről. Ez
