Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Laczkó András: Sárközy István arcképe

Már itt, amikor egy elképzelt helyet írt körül, megmutatkozik gondolkodásának árnyaltsága. Legelőbb abban, hogy mindig hivatkozik a címzett tapasztalataira, utazásai során szerzett tudására. Rendre figyelmezteti, ne nézzen semmit egyoldalúan, mert abból csak káros következtetések származhatnak. Tovább menve pedig saját életkörülményeire tesz célzást, mondván, egyáltalán nem olyan boldog, amilyennek barátja a távolból látta. Leginkább - mint kiderült - Venus körül voltak gondjai. A Pestről Somogyba tartó utazás előtt nyilván megbeszélték Kandóval az udvarlás, a házasság, a széptevés lehetőségeit, mert az episztola részletesen beszámol az eredményekről, illetve a csalódásról. Sárközy további pályája szemszögéből fontosabb ezeknél, hogy a levélben célzás történt arra, megismerkedett gróf Széchenyi Ferenccel. Mint kisasszondi birtokos nemes vett részt a vármegyei gyűlésen, ahol gróf „elől ülő" lévén, kéréssel fordultak hozzá. A katonai pályán történt csalódások után táblabírói hivatal elérését tűzte ki célul Sárközy családja, s ehhez kérték Széchenyi Ferenc segítségét. A felvilágosult főnemes, akinek - mint megjegyezték róla - „ujj systemája" volt, feltételhez kötötte szavát, a versezet szerint, ha „akar lenni vármegye bírája, meg kell azt tanulni, Pécsen folyt formája." A beszámoló szerint megegyeztek abban, hogy Széchenyi - mint pécsi kerületi biztos - segíti a fiatal nemest a szükséges tanulmányok megszerzésében. Sárközy egy időre átkerült Pécsre kancellistának.

7 Az egyik legjobb iskolába, ahol nemcsak az igazgatás fortélyait sajátíthatta el, hanem a műpártolás, a literatúra istápolás szükségességét is. A baranyai városban nagyjából egy évet töltött, s onnan a napló tanúsága szerint több verses levelet küldött Kandónak. Ezek többsége elveszett, megsemmisült, de az az egy, amelyiket a könyvébe másolta, hírül adta, őszre „megmenekedhet" Pécsről. A családi krónika úgy tudja, hogy már 1785. november 23-tól Somogy megyei aljegyző. A verseskönyvben 1786 márciusa a legkorábbi dátum, amellyel episztolt Kaposvárról küldött Kandónak. Egy E. vocalison írt levél a címe, s ebben mint az utalás mondja az e hang dominál. A költői szempontból érdekes kísérlet (hatása a 20. századig elért) nem Sárközy találmánya. Debreceni diákként Varjas János teológia professzortól tanulta el („nem kell nézned csekély versem fényét / Dc emlegesd erre elme leleményét / Egy régen énnékem kedves Mesteremnek /Debretzenbe s teszel eleget végemnek"). Az első nekifutás megbicsaklik - ahogy további kísérletei is -, a harminchatodik sor után csak kipontozott rímek vannak a kéziraton. Kandó ezt megelőzően szomorú hírről tudósíthatta, mert a fájdalom e különös formában is erőteljesen szólalt meg: Képtelen nekem mért mérged el-nyeltével epém fel-kevereg melyembe értével Hév vérem jéggé lesz kezemet el ejtem fél eleven képpen éltem el-felejtem Reszketve fel veszem leveled még egyszer feleletet tennem Néked de negyedszer Kezdek ehez s négyszer kellett felbe néznem Mert eszem feltette, de nem ért e kéz, - nem Nedvessen emelem egekre szememet! A barátja nyilván közvetített udvarlásában, mert a fentiekhez csatolt klauzula már eredményről tudósít, feleség, fiú és leány nevében beszélt. A napló-