Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Laczkó András: Sárközy István arcképe

ra figyelmeztetnek, hogy Sárközy átélte, mindig önnön sorsával hitelesítette énekeit. Az Első ének, melyet katonává létemkor Pozsonyi utamba Orozvárott a vendégfogadóba csináltam ekként hangzik: 1. Oh kegyetlen Egek vallyon mit míveltek, árva fejem vesztei miért igyekeztek, kínyaimtól egyszer enyhülést adjatok ártatlan szenvedni tovább ne hagyjatok Elég vóít már alig vagyok •i Égek ámbár majd meg fagyok. 2. Hogyne fagynék midőn hidegséget érzek minden felől jobbra akar bálira nézek meg kell ezt vallani nem lehet hazudni izzó tuz volnék is el kék így aludni Ezen fázás nem hidegség Hideg rázás nem betegség. 3. Beteg vagyok s fázom azt nem tagadhatom könyveimtől ázom de ki nem mondhatom mert ha panaszlom is senki sem halgatya noha kínom mérge szívemet szaggatya Ezt szenvedem valakiért Csak hadd legyen tudom miért. 4. Hogy még megváltozik táplál oly reménység sorsom, s meg lágyulhat az aczél keménység kötelek szakadnak, békoim le hulnak akkor szenvedéseim egyszerre el múlnak Hiszem lesz még a jég vízzé Keserűség édes izzé.'' A második dalban ugyancsak a boldogtalanság, reménytelenség, szenvedések dominálnak, megerősítve az elsőből következő konklúziót, hogy az elért helyzet nem volt kedvező számára! Igyekezett is kihasználni minden lehetőséget, hogy utazhasson (dalai közül az Egy esmeretség után való panasz kifejezetten erre a motívumra épült). Többször megfordult Bécsben. Eközben minden bizonynyal ismeretséget talált Bessenyei Györggyel,

0 aki ekkoriban mint a protestánsok ügyintézője dolgozott. A napló harmadik énekének címe utal erre, Bessenyeitől tanult keserves nótára csinált egynéhány versek, melyet egy ablakban írtam hamarjában. A mitológiai díszletezés, a tanulságra kihegyezettség itt sem árul el különösebb lírai erőt, de a tény, hogy Sárközy a testőrírók körében megfordult, megjegyzésre érdemes. 1783-ban hosszabb időt töltött Bécsben (egyik verséhez hozzáfűzte: „Bétsben csinálván levélben küldöttem meg"), mert felvételét kérelmezte a nemesi testőrségbe. Ez azonban valami okból nem sikerült, s ekként a csalódottság érzete társult az eddigiekhez. Amikor a Dunán lefelé hajózott, olyan sorok fogalmazódtak meg benne, amelyek a szerencse elpártolása miatti bajokkal történő küszködést fejezik ki („Sebes zápori huljatok keservedet szememnek / Szokott vígsági mulyatok sok kínt látott szívemnek / a kit eddig a szerencse biztata szavával / meg csalódván nézd miképpen küszködik bajával").