Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Laczkó András: Sárközy István arcképe

A felsorolás nyilvánvalóan debreceni időre utal. Tudjuk azonban, hogy nem itt, hanem Abán kezdte iskolai tanulmányait, majd Pozsony és Sopron következett, ahonnan 1771-ben került át Debrecenbe. A tanári névsor azt mutatja, hogy a református kollégiumban a legjobb kezek alá került, olyan indítást kapott általuk, amely mondhatni véglegesen eljegyezte a tudományokkal. Sinay Miklós történészprofesszor hatása ugyan közvetlenül nem mutatható ki Sárközynél, aki naplójába szinte egyáltalán nem engedte be a korszak - egyáltalán nem csekély (gondolva a francia forradalomra és következményeire) - történelmi eseményeit. Látjuk majd, hogy csupán két-három esetben tett kivételt alóluk. Évtizedekkel később nagybajomi kúriájának biblitékájában számos históriai munkát őrzött és tanulmányozott. Caesar, Livius, Plinius, Thukydides, Tacitus és mások művei elsősorban az ókorral hozták közvetlenebb kapcsolatba, de emellett Sárközy rendszeres olvasója volt a Bécsi Magyar Kurírnak és a Magyar Hírmondónak. Nyilván más lapoknak is (gondolhatunk az augsburgi Allgemeine Zeitungra, vagy francia nyelvűekre, hiszen mindkét nyelvet bírta), de csak a két magyarra van utalás. Sinay elsősorban vallástörténettel foglalkozott és iránymutatását kell látnunk abban, hogy volt tanítványa megszerezte Whear: De ratione et methodo legendi históriás civiles et ecclesiasticas (1684), Pápai-Páriz Ferenc: Rudus Redivium sen Breves Rerum Ecclesiasticarum iuxta Transsylvanicarum inde a prima Reformátione Commentarii (1684) című munkákat és mások alkotásait. Hatvani István kitűnő fizikai professzor magyarázatai éltek tovább abban, hogy Sárközy írásaiban gyakorta hivatkozott a természeti jelenségekre, a közvetlen tapasztalás fontosságára, s megvette Lucretius: De rerum natura librijét. Bizonnyal Varjas János görög professzor munkájának eredménye, hogy a kisasszondi nemes a későbbiekben is foglalkozott az antik nyelvvel, Weller: Grammatica Graeca\a. (1696) alapján, s Thukydides: Peloponnesosi háborúról című kötete kétnyelvű görög és latin - kiadásban volt könyvtárában, továbbá Homeros : Opera quae extant omnia Graece et Latine (1762), Anekreon et Sappho: Carmina Gr

aece (1789) című művei. Kiemelhető még a metafizika tanára, Ormós András is, mert Sárközy a későbbiekben mélyrehatoló érdeklődést tanúsított a filozófia nagy kérdései iránt. Sokat olvasott.

3 Iskolái végeztével patvarista lett, hogy a korabeli nemesi ifjak életének megfelelő pályát járhasson be. Ez azonban nem elégítette ki a sok minden iránt nyitott fiatalembert, ezért huszonkét éves korában, 1781. február 15-én belépett a 33. sz. gyalogezredbe magán hadapródnak. Szolgálatának megkezdése után rövidesen hadapród-őrmesterré lépett elő. Arról keveset árul el, hogy miért választotta a katonai pályát. Van viszont egy „világi éneke", amelyet saját visszaemlékezése szerint 1780-ban szerzett, akkor, amikor épp a sereghez utazott. (A dátum utólag van odaírva, s csaknem teljes bizonysággal állítható, hogy nem helyes. A család történésze ugyanis kiderítette a valós időpontot.) Az említett dal, melyet több hasonló követ, legelébb azt bizonyítja, hogy diákéveiben vagy közvetlenül azután kezdett el foglalkozni versírással. A naplóba csak megőrzött, iratai között megmaradt darabok kerültek be - utólag (egyik megjegyzése szerint az énekek közül „a többi mind elveszett - soknak nem is volt meg a párja"). Ha az elsőt katonává létekor „csinálta", akkor arra kell gondolni, valamilyen külső körülmény késztette a lírizálásra. Egyáltalán nem az öröm, sokkal inkább a keserűség kap hangot. Valószínű, hogy a kötelek, béklyók említése mögött poétái túlzást kell látni, a kor ízlésének megfelelő szenvelgést, de a további események ar-