Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Laczkó András: Sárközy István arcképe

SÁRKÖZY ISTVÁN ARCKÉPE - VERSES NAPLÓJA ALAPJÁN LACZKÓ ANDRÁS A 18. század elején egy vita hívta fel a figyelmet a Sárközyekre; peres ügyük volt ekkor a Csiba famíliával. Az ügy hosszú idő után a királyi tábla ítélőszéke elé került (1756 április), s ott kétségek merültek fel a Sárközy család nemességét illetően. Az erről szóló megyegyűlési jegyzőkönyvből kiderül, hogy Sárközy János 1685-ben származott Somogyba Győr megyéből, s itt több nemesi és adományos birtokot szerzett - Kisasszond és Nagybajom környékén -, „mellyeknek birtokában maradéki most is vágynak" írta a megyei jegyző.

1 A kisasszondi ag leszármazottjaként született (1759-ben) Sárközy István, aki hosszú élete alatt nemcsak a megye szolgálatában igyekezett kitűnni (másodalispán lett), hanem a műveltség, a szépirodalom istápolásával is. Nagybajomi kúriája a vármegye egyik kulturális középpontja volt. Kazinczy barátsággal közeledett hozzá, gazdag levelezőviszony alakult ki közöttük. Horváth Ádámnak, Csokonai Vitéz Mihálynak, Berzsenyi Dánielnek nem csupán a szíves vendéglátója, de szellemi társuk volt. fiz önmagában indokolja pályaképének megrajzolását. Hozzátéve még, hogy nemrégiben előkerült kéziratos verseskönyve - bizonyságaként lírizáló hajlamának -, az arckép, a karaktervonások körülhatárolása fontos feladatként jelentkezett. „Élted megyédnek szentelted" Sárközy viszonylag keveset árul el önmagáról naplójában.

2 Jobbára széljegyzetekben, kiegészítő megjegyzésekben és alkalmi hivatkozásokban érhető tetten életének néhány fontosabb eseménye (illetve az, amit ő annak tartott). Iskolai tanulmányairól például a legapróbb adatok leírásától is ódzkodott. A kétszáz oldalas könyvben mindössze egyetlen lapon történt utalás arra, hol és milyen társakkal ismerkedett a tudományokkal. Nyolcvan éves elmúlt már akkor, amikor egyik volt tanulótársának, Báthori Gábor szuperintendensnek jubileumi ünnepségeket rendeztek Pesten. Erre természetszerűleg meghívták Sárközyt, aki szokásához híven verssel érkezett. Egyik részlete ennek érdekes : De talán nem lesz nagy hiba ha vissza emlékezünk a múltakra tsak annyiban hogy még arról nem szóltam: szerencsémnek tartom hogy én tanuló társa voltam. Szatbmári, Hatvani, Varjas, Sinay Professzorok mind nagy nevek! Ormós András Proses is, már mind porok.